Giotto a serénykedő, mozgásban lévő embert mutatja be, jelenetei élénkek, mozgalmasak. Ő volt az első művész, aki elszakadt a merev bizánci stílustól, használni kezdte a térbeli ábrázolást, és az ő képein találkozunk először mély átérzéssel bemutatott vallási áhítattal. Ha leegyszerűsítem a dolgot, ő volt az első festő, aki hús-vér embereket festett.Giotto a reneszánsz művészekre az újszerű ábrázolásmódot és az emberi érzelmekre való fogékonyságát hagyta.
A szövetek és a ruha szőrmedíszítésétől a fa ablakkereteken és ólomüveg ablakokon keresztül mindent olyan részletességgel ábrázolt, hogy szinte megfoghatóvá válnak a tárgyak. Így a művész jól láthatóvá teszi a megfestett pár életvitelét és gazdagságát is. A finom, drága anyagok, a nő ruháján látható hermelinszőr, a férfi nerccel bélelt drága bársonyköpenye és a szoba berendezése mind-mind erről árulkodnak.
Hieronymus Bosch szatirikus, humoros miniatúráiban kipellengérezi a korát, pikírt módon görbe tükröt tartva az orrunk elé, bemutatja a társadalom romlottságát. Ez a titokzatos triptichon párját ritkítja, egy egész napra feladatot ad számunkra, ha alaposan végig akarjuk nézni. A festmény a teremtéstörténet egy részletét meséli el, a bűnök terjedését mutatja be az emberiség paradicsomi születésétől egészen a pokolbéli végig.
A mindennapi emberek meztelensége is annyira szemérmetlen már, hogy sokkal inkább gyermeki, mint erotikus hatású. Azonban afelől semmi kétség, hogy Boschműveinek minden gondolata keresztényi meggyőződésből fakad. Érdekessége többek között éppen az, hogy nem a korban megszokott vallási festményt láthatunk magunk előtt.
A reneszánsz korban a festők megbízásainak a többsége vallási mű volt. Annál érdekesebb és meglepőbb, hogy Botticelli a Vénusz születésében pogány témát dolgoz fel. Ez a festmény valóságos tisztelgés az antik mítosz és a humanista hagyomány felé. Az éppen a vízből kilépő gyönyörű és érzéki Vénusz nőalakja mára a reneszánsz emblematikus ismertetőjele, akkoriban azonban igencsak felkavarta az állóvizet.
A Mona Lisa kétségtelenül a világ legismertebb festménye. A párizsi Louvre-ban található mű a mai napig újabb és újabb vitákra ad okot. Állandó kérdéseket vet fel a különböző korok művészei és művészettörténészei számára az a titokzatos mosoly - ha az mosoly egyáltalán. Férfit vagy nőt ábrázol-e a kép? Maga a festő a modell, vagy tényleg Gioconda, esetleg valaki egészen más? A festmény háttere is meglehetősen titokzatos. Leonardónak külön képessége volt ahhoz, hogy kétértelmű, rejtélyes műveket alkosson.
A reneszánsz óriásának, Michelangelónak a Sixtus-kápolnában található mesterműve kötelező látnivaló római kiránduláskor. Amit a freskó központi elemén, az Ádám teremtésén láthatunk, az sokkal inkább metafizikus pillanat, mint az ember fizikai teremtése - hiszen az élet szikrája lesz átadva Ádámnak...Michelangelo komoly anatómiai ismereteken nyugvó, dinamikus kompozíciójának súlypontja a majdhogynem összeérő ujjak, ami nagyon kifejezően tudatosítja, hogy Ádámot, tehát magát az embert, Isten a saját képmására teremtette.
Ezt a freskót a 27 éves Raffaello II. Gyula pápa felkérésére festette. Egy elképzelt ábrázolása Platón híres Akadémiájának. Sajnos mivel a festő nem hagyott hátra jegyzeteket a munkájáról, nem ismerünk fel mindenkit a megfestett személyek közül. Néhányukat ugyan sikerült azonosítani, a történészek úgy vélik, hogy majd minden ókori filozófus és tudós megtalálható a képen. Ami jól mutatja, hogy a festő nemcsak művészileg volt hihetetlenül tehetséges, hanem fiatal kora ellenére jól ismerte az ókori világot és annak prominens személyiségeit is. De még önmagát és riválisát, Michelangelót is sikerült belecsempésznie az illusztris társaságba.
Az egyszerű emberek ábrázolásával a reneszánsz művészet egyik legnagyobb hatású festményének számít Bruegel Aratók című képe is. Férfiak egy csoportja aratja a búzát, miközben a parasztok egy másik része éppen ebédel, egy figura pedig kigombolt gatyában a fának dőlve alszik. Különlegessége a képnek, hogy Bruegel korában az egyszerű emberek ábrázolása, a tájábrázolás ilyen élénksége és pontossága meglehetősen szokatlan volt. Akkoriban a tájképet szinte kizárólag vallásos festmények háttereként használták.
Artemisia Gentileschi nem csupán a barokk kor, hanem a művészettörténet egyik legjelentősebb festőnője. A férfiak uralta 17. században testi és lelki meggyalázása után is talpra tudott állni, és önálló egzisztenciát teremtett magának. Kétségbeesetten próbálta kiköszörülni a becsületén esett csorbát, festményei valóságos bizonyítékai szimbolikus leszámolásának. Műveivel állt bosszút minden férfin, aki megalázta, becsapta, cserbenhagyta őt.
Fő motívumai a heroikus, erős asszonyok lettek. Egyedül Judit és Holofernész horrorisztikus történetét hat variációban festette meg. Képei szenvedélyesek és drámaiak, hősnői arcán nyoma sincs a nőies gyengeségnek vagy együttérzésnek. Könyörtelen mozdulattal nyesik le a férfi fejét, lazán hordozzák kosarukban a levágott kobakot, vagy vernek szöget a koponyájukba.
Ezt a híres barokk portrét észak Mona Lisájának is nevezik. Nem tagadom, hogy én biztosan mellé rakom le a voksomat, ez a gyönyörű festmény az egyik kedvencem. Hiszen annyira finom és különleges úgy képhatásában, mint motívumában. Pedig a kompozíció meglepően egyszerű. A titokzatos kislány a válla fölött néz ránk, semmi nem utal a környezetre, csak a lány arcát láthatjuk a sötét háttér előtt, és a feltűnően elegáns csillogó gyöngy fülbevalót. Ez a módszer mintha előrevetítené a fotográfia technikáit is, talán ez az egyik oka - a tökéletes festői kvalitásain kívül -, hogy még ma is ekkora hatással van ránk.
Nyitókép: Wikipedia
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.