Leslie L. Lawrence falja a nőket - Lőrincz L. László hűséges!

Ráadásul igazi világutazó: már akkor számtalan varázslatos helyen megfordult, amikor én még meg sem születtem. Annyi kalandot élt meg és írt le, hogy az 3 életre is elég lenne! Ám szerencsére már az első mondat után megnyugszom - hiszen olyan közvetlenül és kedvesen válaszolgat a kérdéseimre, mintha ezer éve ismernénk egymást.

- Pár nap múlva betölti a 80. évét, ennek ellenére lenyűgözően aktív. Sosem hagyja izgalmak nélkül az olvasóit, legtöbbször két regényt is megjelentet egy évben. Idén Az üvegpadlós függőhíd kolostora című történettel örvendeztetett meg minket, de ha jól tudom, már készül a következő. Elárul valamit a témájáról?

- " Annyit, hogy a Himalája Kancsendzönga nevű hegyénél játszódik. A többi maradjon titok! Majd a karácsonyi megjelenéskor kiderül..."

- Mindenki tudja, hogy szenvedélyes utazó, és csak olyan helyszínekről ír a könyveiben, ahol személyesen is járt, hiszen azt tartja, az ilyen leírások igazán hitelesek. Éveket töltött Mongóliában, megfordult Kínában, Vietnámban... Tudom, hogy nehéz ennyi élmény közül kiemelni egyet, de ha muszáj választani, melyiket említené a legnagyobb kalandjaként?

- "Sok minden történt már velem. Az egyik legveszélyesebb talán az volt, mikor egy falapokból összerakott kompon keltem át Vietnámban a Vörös folyó deltáján, és elsüllyedt alattunk. Nagyon sokan voltunk rajta, mert a túlsó oldalon valamilyen piac volt, és rengeteg kosarakkal megrakott asszony szállt fel. Ráadásul mielőtt elindultunk volna, megjelent a hadsereg is, és nagy zörgés közepette felgördültek a kompra egy tankkal. Ekkor már erősen sejtettem, hogy ebből nagy "balhé" lesz. Egyszer csak ordítozás támadt, és hamarosan a vízben találtam magam.

Gyorsan megnéztem, melyik part van a legközelebb, majd szépen, tempósan kiúsztam. Sajnos lehetetlen volt bárkit is kihúzni, kb. 300 ember fuldokolt a vízben, így csak attól rettegtem, nehogy valaki belém kapaszkodjon, mert akkor mindketten megfulladunk. Végül sikeresen kiúsztam a másik oldalra.

Ez a vietnámi háború után történt, akkoriban még más volt az élet arrafelé, így természetesen mindenki hallgatott a balesetről. A három kísérőmet, akik velem voltak ekkor, soha többé nem láttam. Amikor pedig az új kísérőmmel szóba hoztam a történteket, azt mondta: senkinek ne beszéljek erről, mert nagy baj lehet belőle..."

- Azért ez egy nagyon veszélyes helyzet, én már abba is beleborzongtam, ahogy elmesélte. A legtöbben ilyenkor bepánikolnak, Ön viszont elképesztő lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot, hiszen tudatosan felmérte a körülményeket, majd kiúszott és megmenekült. Mindig ilyen higgadt a rázós szituációkban?

- "Aki sokat utazik, az sokat tapasztal, így vannak olyan dolgok, amik már eleve nem lepik meg. Már induláskor sejtettem, hogy nem ússzuk meg szárazon a dolgot, de hát akkor ott a hadsereg volt az úr: ha azt mondták, hogy felfér a tank, akkor nem lehetett mit tenni. Ami a lélekjelenlétet illeti: mindig, minden helyzetben figyelni kell. Amikor azt mutogatják a repülőgépen, hogy merre van a vészkijárat, arra sem szokott senki figyelni, pedig muszáj lenne. Tudni kell, hogy ha nagy baj van, akkor elvileg mit kell csinálni - aztán az más kérdés, hogy sikerül-e véghezvinni a gyakorlatban is..."

- Tartalmas, eseménydús évek állnak Ön mögött, sikerekben és élményekben egyaránt bővelkedett. Mégis, van esetleg olyasmi, amit valami miatt kihagyott az életéből, és így utólag már bánja egy kicsit? Másként csinálna valamit, ha újrakezdhetné?

- "Annak idején nagyon elégedett voltam, hogy Magyarországon rengeteg példányban jelentek meg a könyveim, illetve egy-két külföldi kiadó is érdeklődött utánuk. Így nem törekedtem arra, hogy több helyen, több nyelven jelenjenek meg, vagy akár filmet csináljanak belőlük - bár az utóbbira is voltak kísérletek, de én nem vettem ezt olyan komolyan.

Ezt azóta már bánom, hiszen közben máshol megszületett Indiana Jones karaktere, ami ugye abba a kategóriába tartozik, mint Leslie Lawrence figurája. Így utólag már sajnálom egy kicsit, hogy nem fektettem ezekre nagyobb hangsúlyt."

- Ha már az egyik állandó hősénél, Leslie Lawrence-nél tartunk, szerintem sok közös vonásuk van: például a kalandvágy és a humor. Ám nagy különbség, hogy míg Leslie szereti a változatosságot a szép hölgyeket illetően, Ön 56 éve kitart amellett a nő mellett, akit feleségül vett. Mi az, ami ennyi időn át egyben tart egy házasságot?

- "Nehéz erre válaszolni. Mondhatnám tréfásan, hogy az időnkénti távollét. A feleségem indológus. Kicsit viccesnek tűnhet, de annak idején mi egy pénteki napon összeházasodtunk, aztán a feleségem hétfőn elutazott egy évre Indiába, mert kapott egy ösztöndíjat. Ha komolyabban akarok válaszolni, azt mondom, talán az a legnagyobb összetartó erő, hogy mindketten hasonló karakterek vagyunk, érdeklődőek, nyitottak a világra.

Mind a ketten szeretünk utazni, közös a hobbink. Az ember tulajdonképpen saját magát szereti a másikban, és mi bizonyos szempontból nagyon egyformák vagyunk. Megértően viszonyulunk a világhoz, és természetesen egymáshoz is."

- A harmonikus házasságát látva nem tudok mást feltételezni, minthogy mindenképp ért a női lélekhez. A magazinunk egyik kulcskérdése, hogy vajon mit akar a nő. Mit válaszolna erre 80 év tapasztalata tükrében?

- "Azt hiszem, leginkább azt akarja, hogy egyenjogúnak tartsák. Nem a szolgája, kisegítője vagy cselédje, hanem a társa akar lenni a férfinak, azt szeretné, hogy minden szempontból egyenlők legyenek. Egy kapcsolatot mindig a közös egymásrautaltság és a közös tisztelet tart össze. A nők is ezt akarják: hogy szeressék és tiszteljék őket.

Megköszönöm az interjút. Búcsúzás előtt még elmondja, hogy a konditermében fogja folytatni a napját: rendszeresen gyalogol a futópadon, hogy karbantartsa a testét. Azt hiszem, ő az a típus, aki 100 évesen sem fogja elhagyni magát, szóval, még rengeteg jó könyvet olvashatunk tőle... Boldog születésnapot, Lőrincz L. László!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Origo