Ezen a festményen a farsang és a böjt harca jelenik meg. Egy flamand város piacterét láthatjuk, a bal oldalon két kocsmát vadul ünneplő emberekkel, a jobb oldalon - egyértelmű ellenpólusként - egy katedrálist hamvazószerdai körmenettel. Szánkótalpakra szerelt hordón kék kabátban a Farsang lovagol, vele szemben, egy kordéra szerelt templomi széken harcra készen ül a girhes Böjt.
A pocakosnak fegyverként egy nyárs van a kezében, amire malacfej, kolbászok és csirke van felfűzve. A nyeszlett Böjt a szorgalmat jelképezve egy méhkast tart a fején, harcra kész péklapátján pedig két ványadt hering fekszik egymás mellett.
A két címszereplő uralja a kép előterét, és két részre osztja azt. A potrohos mögött minden kosztümös alakoktól nyüzsög, ők a Karnevál követői, akik a kocsmák környékén esznek, isznak, zenélnek és szórakoznak.
A Böjt követői ellenben a jámborság keresztényi erényeit gyakorolják, munkálkodnak, takarítanak, adakoznak és imádkoznak. Tehát itt Karnevál, ott Böjt, itt kocsmák, ott templom, és az emberek még véletlenül sem tévednek az "ellenséges" oldalra.
Micsoda világ, micsoda ellentmondások! Érdekes, hogy Bruegel képe csak úgy hemzseg a kék ruháktól, természetesen a Karnevál is kék zekét visel nagy pocakján, és számos cimborája is ebben a színben pompázik. No, de a kék szín ekkoriban a hazugság, az esztelenség, igazságtalanság szimbóluma is volt.
Feltűnő, hogy Böjt követőin is bőven találhatunk kék színt, még az apácák szoknyáján, a pénzt adó alakon, de az alamizsnát koldulón is. Ebben megmutatkozik, hogy a hívők zsebéből hogy próbálják mindenféle eszközzel kihúzni a pénzüket. Mindenhol túlzást, hamisságot, balgaságot mutat. Ezzel leleplezi a mesterkélt jámborságot, túlzott vallásos buzgóságot, vagy a züllöttséget, lustaságot és felelőtlenséget.
Van egy érdekes pár a képen, akik fontos mondanivalót hordoznak, méghozzá középen, a világos terepen kiemelve, majdnem a festmény metszéspontjában. Polgári öltözékben, feltűnő fejfedőkkel, a férfi kezében karddal, a derekán egy tőrrel. A pár sem a templom, sem a kocsma felé nem tart, még az őket keresztező beöltözött alak sem téríti el őket.
Céltudatosan haladnak előre, egy meghatározatlan cél felé. Ezzel a párral Bruegel két racionálisan gondolkodó alakot állított a jelenetbe, akik nem hagyják magukat befolyásolni, hanem eltökélten haladnak a maguk választotta úton.
Ha a művész bármely oldalra irányította volna őket, az azt jelentette volna, hogy vagy a katolikusok, és azzal az idegen elnyomás mellett, vagy a felelőtlenség, kapzsi mohóság és lustaság mellett foglal állást. Bruegel képével 460 évvel a festménye születése után, még a 21. században is képes tükröt tartani elénk.
Nyitókép: Wikipedia
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.