Mindenesetre az biztos, hogy itt két egészen más háttérrel rendelkező, különbözőképp szocializálódott karakter találkozott egymással: a baloldali író a legtöbbet fotózott szexbombával - vagyis az intellektus az erotikus kisugárzással. Így hát megpróbálták összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent. Mindig is izgatott, hogy hogy élhetett együtt az intellektuel Miller és a nem éppen intellektuel Monroe - még ha csak öt évig is tartott a dolog. Az ellentétek mégiscsak vonzzák egymást?
"A legszomorúbb lány, akit valaha is ismertem" - mondta Miller Marilynről. És nem is csoda, hogy egy olyan gyermekkor után, mint ami neki jutott... Monroe-nak nem volt családja: az anyja élete nagy részét pszichiátrián töltötte, apját pedig sosem ismerte. A kislány folyamatosan ellökve, kiközösítve, kitaszítva, barátoknál, rokonoknál árvaházakban és tucatnyi nevelőszülőnél kallódott. Tizenegy éves, amikor bejegyezte a naplójába, hogy a nevelőapja megerőszakolta.
A szeretet hiánya, a megaláztatás és bizonytalanság érzése kialakította benne a feloldhatatlan ellentmondást: a pusztító félelmet az egyedülléttől és a rettegést a túlzott kötöttségtől és kiszolgáltatottságtól.
Vágyott a feltétel nélküli szeretetre, miközben félt bárkit is túlságosan közel engedni magához, nehogy fájdalmat tudjanak okozni neki. Mégis piócaként tapadt arra, akitől hite szerint mindezt megkaphatta.
Miller elszegényedett polgári családból származott, rajongásig szerette édesanyját. Az apja írástudatlanságát és műveletlenségét azonban hosszú ideig nagyon szégyellte. Csak jóval később, érett férfi korában kezdte józan paraszti eszéért és becsületességéért tisztelni. Mivel a családja nem tudta anyagilag támogatni, a fiatalember alkalmi munkákból teremtette elő a pénzt tanulmányaira. Az első írói sikereit is így szerzett kitartásának és eltökéltségének köszönhette.
Nézzük meg a beidegződött sztereotípiákat közelebbről! Tehát kettőjük kapcsolatában az intellektuel és a buta szőke esete forog fenn? Monroe-nak ugyan nem voltak iskolái, azonban hihetetlen igénye volt arra, hogy művelődjön. Sokat olvasott, sőt, nem is akármit! A könyvtára igazi értékes irodalomból állt.
Amikor a pár először találkozott Hollywoodban, Marilyn Monroe még kezdő színésznőcske volt - egy-két filmszereppel és sok-sok szereposztó dívánnyal a háta mögött -, és Arthur Miller is éppen első sikereit aratta.
A férfi nős és két gyermek édesapja. Amikor meglátta a pimaszul szűk ruhájában előtte álló lányt - aki provokatív szexepilje ellenére nagyon bizonytalannak és védelemre szorulónak tűnt -, erősen megrendült a hite a házassága tartósságában. Alig bírt magával, tudta: ha nem menekül vissza New Yorkba, elveszett volna.
Mindenesetre az első találkozásuktól kezdve levelezésben álltak, és rendszeresen telefonáltak egymással. Monroe időközben hozzáment a híres baseball játékoshoz, Joe DiMaggióhoz. Ekkorra már ő maga is valódi sztárrá vált, azonban folyamatosan szenvedett attól, hogy csak komédiákban játszhat. Mindenképpen szerette volna végre egy komolyabb filmben megcsillogtatni színészi tehetségét. Ám erre nem igazán kapott lehetőséget Hollywoodban.
Ezért aztán úgy döntött, New Yorkba költözik - aminek köszönhetően újra találkozott Millerrel. Találkozásuk hevessége leírhatatlan: a férfi visszafojtott legyőzhetetlen vágya és az asszony sóvárgása, hogy ne csak a testét lássák benne, hanem a gondolkodó embert is, szinte elejétől kezdve szétfeszítette a kapcsolatukat.
A két híresség viszonyának nagyon fontos eleme a nyilvánvaló apakomplexus: ugyan Miller nem volt jelentősen idősebb - csak 11 év volt közöttük -, viszont nyugodt, visszafogott ember volt. Aki azt az érzést keltette Marilynben, hogy lehet rá támaszkodni, kiáll mellette, segíti és nem utolsósorban fel lehetett rá nézni.
Mindenesetre 1956-ban összeházasodtak. Az író arra vágyott, hogy egymástól függetlenül, de egymás mellett dolgozhassanak és erőt adjanak egymásnak. Azonban kevés boldog és sok keserű nap következett a menyegző után. Monroe hisztériás rohamai hamarosan előidézték az első kríziseket. Az író képtelen volt feleségét a mélyen beágyazódott, elképesztő lámpalázától, a kudarctól való félelmétől és kisebbségi érzéseitől megszabadítani.
A nőt erős depresszió kínozta, meg nem értettnek és magányosnak érezte magát, bizonytalansága egyre elviselhetetlenebbé vált. Kényszerképzetek gyötörték, úgy érezte, hogy mindenki cserbenhagyta. Millertől is sokkal több szeretetet és elismerést szeretett volna kicsikarni.
Pszichoanalízisre kezdett járni, az orvosok pedig nyakló nélkül írták fel neki a nyugtatókat, altatókat.
Monroe hamarosan várandós lett, remélték, hogy a baba jó hatással lesz a házasságukra, de az asszony elveszítette a gyereket, még mélyebb depresszióba esett, és még több gyógyszert szedett.
Majd újból várandós lett, és újból elveszítette a gyermekét, még mélyebb depressziók következtek és még több gyógyszer. A két ember egyre távolabb került egymástól: Millernél elhessent a vágy, Monroe pedig nem érezte az áhított támaszt férje részéről.
Az író abban a reményben írt számára forgatókönyvet, hogy a halálosan boldogtalan Marilynt az önpusztításban megakadályozza, azonban a forgatást félbe kellett szakítani, mert a színésznőt gyógyszermérgezéssel elvonókúrára szállították. A film végül is elkészült, a házasság azonban a végét járta.
Az író számára egyre elviselhetetlenebbé váltak a gyógyszerektől kóválygó felesége hisztériás rohamai - és nem utolsósorban az asszony viszonyát Yves Montand-nal sem tolerálta. Tudatára ébredt, hogy nem képes neki segíteni. Rövid idő múlva külön költöztek, és elváltak az útjaik.
Egy évre rá Monroe-val már forgatni is képtelenség volt, így leállították a felvételeket, és kirúgták a produkcióból. Pár hónappal később a világ legszomorúbb lánya 36 évesen, gyógyszer-túladagolásban halt meg.
Miller ugyan a válásuk után azonnal megnősült, de volt felesége halála után igazi szélmalomharcot folytatott azért, hogy azokat az orvosokat felelősségre vonják, akik a színésznőt teletömték nyugtatóval és altatóval. Nem ért el eredményt.
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.