Jack Londont az alkohol és a pénz tette tönkre!

18 év alatt 50 kötete jelent meg - több, mint 40 nyelvre fordították le, és 19 millió példányban adták el a műveit. Úgy élt, ahogy írt: gyorsan és nyughatatlanul, felemésztve saját magát. Minden idők egyik legolvasottabb írója volt, aki fiatalon halálra itta magát. Egész élete a férfiak, a harc, a kaland és a szenvedélyek világáról szólt.

London egy zongoristanő törvénytelen gyermekeként született, az apját sosem látta. A nevelőapja vette nevére a különleges gyereket, aki négyévesen már írni és olvasni is tudott.

Azonban korán meg kellett tanulnia, hogyan verekedje át magát az életen: 14 évesen ott kellett hagynia az iskolát, hogy helyette dolgozni kezdjen, és hozzájáruljon a család megélhetéséhez. Nagyon gyorsan rájött, hogy abból a munkából nem lehet megélni, ezért a könnyebb utat választotta: osztrigatelepeket fosztott ki, és eladta a zsákmányt.

A tenger is ekkor vált a szenvedélyévé. Matróznak jelentkezett egy fókavadász hajóra, ahol nagyon jól érezte magát a faragatlan, nyers tengerészek társaságában. Ez az utazás inspirálta az első elbeszélésre, amivel megnyert egy irodalmi pályázatot. Ezután teher- és marhavagonokban beutazta Amerikát: mindenhol, ahol csak járt,a nyomort és kiszolgáltatottságot látta, az amerikai álom veszteseivel találkozott.

London szocialista lett, és elhatározta, hogy bármi áron ki fog törni a szegénységből - de tudta, hogy ez csak az eszével fog sikerülni. Befejezte elmaradt tanulmányait: nappal iskolába járt, éjjel pedig dolgozott. A körülményei ellenére olyan teljesítményt nyújtott, hogy bejutott a neves Berkeley Egyetemre. De csak egyetlenegy szemesztert bírt ki, hajtotta a kalandvágya.

A téli hónapokban a kegyetlen körülmények és a hideg elől kunyhókban bújtak meg, London ezekben a hónapokban olvasott, ivott, dohányzott, és írt. A gyors meggazdagodás álma gyorsan ködbe veszett - azonban az itt eltöltött idő szállította az izgalmas témát a történeteihez, amiket elküldött a kaliforniai lapoknak.

Ismertségét arra is felhasználta, hogy szocialista aktivistaként propagandát folytasson a nyomor és gyermekmunka ellen. Viszont a hirtelen és mértéktelenül ömlő pénz hamar megszédítette: kiadásai csillagászati összegeket értek el. Hatalmas farmot vett Kaliforniában - lovakkal, ültetvénnyel, ám a működtetéséről fogalma sem volt. Luxus életet élt: hajókkal, méregdrága utazásokkal, tivornyákkal - és emellett jelentős tartásdíjat fizetett két lánya után az első feleségének.

Ekkorra már nem volt olyan fontos a szegények megsegítése, csak a szólamok maradtak. A keresett pénzt felélte, és hogy ezt a fényűző életet továbbra is fedezni tudja, elképesztő adósságokat halmozott fel. Tartozásait írással próbálta csökkenteni: munkáját bárkinek eladta - újságoknak, filmeseknek, kiadóknak -, aki jól megfizette.

London telis-tele volt ellentmondásokkal, maga volt az erő és akaraterő, ugyanakkor saját gyengesége áldozata lett:

• szocialista propagandista volt és egyben fényűző életet folytató földtulajdonos
• teljesítménykényszeres és közben kontroll nélküli alkoholista
• intellektuel és erőember
• macsó és érzékeny férfi

Ezekkel az összeférhetetlen ellentmondásokkal nem is végződhetett jól az élete regénye. Három szenvedély jellemezte az életet: a tenger, az írás és az alkohol - utóbbi teljesen elhatalmasodott rajta, és végül ki is ütötte.

Az Alkoholmámorban című önéletrajzi regényében tisztán, világosan és nagyon őszintén írta meg a függőségbe vezető útját. Elmondta, hogy szabályokat alkotott saját magának, hogy kordában tartsa az ivászatát. Elmesélte, hogy elhatározása szerint addig nem nyúlhatott volna italhoz, míg meg nem írja az aznapra betervezett 1000 szót. És az is elmondta, hogy fulladt kudarcba szép lassan az elhatározás... Egy idő után már semmiféle szabály nem számított.

A nagy kalandor 40 évesen halt meg veseelégtelenségben. Ehhez a korai és borzasztó véghez az évtizedeken át tartó mértéktelen alkoholfogyasztás vezette.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Wikipedia