A porcelánlány - regény egy Instafüggő lányról

Persze kell hozzá bizonyos kor és belső késztetés, hogy elkezdjünk foglalkozni a gondolattal: mit rejthet őseink múltja. Pont úgy, ahogy Mörk Leonóra A porcelánlány címet viselő könyvének főhősnőjét egyszer csak elkezdi érdekelni a múlt.

Méghozzá azon prózai okból, hogy lát egy épületet az Instagramon, amelynek a pontos mását egy a nagymamájától örökölt emlékkönyv is rejti. De nyugi, nem akarok tovább spoilerezni. Következzen helyettem az írónő, Mörk Leonóra, akitől például megtudhatjuk, hogy mik, pontosabban, hogy kik az urbexesek:

"Az urbexesek azok, akik kifejezetten elhagyatott helyekre, épületekre vadásznak, és feltöltik az ott készült fotóikat például az Instagramra. Érdekes összekapcsolása ez a múltnak és a jelennek. Ahogy a regényben is igyekeztem nem csak a múlt viszontagságait körüljárni, hanem a jelenkor problémáit is bemutatni. A porcelánlány, ahogy a legtöbb regényem is, a női generációk közötti kapcsolatot taglalja. Az előttünk élő asszonyok sorsa tartalmas tanulságokkal szolgálhat, ha hajlandóak vagyunk ezekre nyitni.

Ám mégsem hiszem, hogy lenne értelme összehasonlítani, hogy most vagy régen volt jobb. Hiszen attól függetlenül, hogy valami régi vagy új, lehet kulturált keretek közt az életünkbe adaptálni. Ilyen a közösségi média is. Én is használom az Instagramot, mert imádom a művészetet, és így számos művész munkáját szinte testközelből követhetem. Persze nekik nincs olyan sok követőjük, mint Kim Kardashiannak, de számukra nem is ez a lényeg. Ahogy számomra sem."

Elméletben a legtöbben tisztában vagyunk a ténnyel, hogy a közösségi média által sugallt tökéletes világ korántsem valós. Csak aztán elveszítjük a realitás érzékünket, ahogy "alkalmankénti felhasználókból" szépen, lassan, apró lépésenként haladva belecsúszunk a függőségbe. Ekkor kezdünk el hibátlannak látni másokat. Pont amilyen tökéletesnek látják a kívülállók Lillit, a regény modernkori amazonjának életét.

"Habár egyáltalán nem volt célom, hogy üzenjek a regénnyel, de akadt több dolog, amire szerettem volna rávilágítani. Köztük a mások által tökéletesnek vélt tökéletlen életre. Hiszen hiába tűnik Lilli élete irigylésre méltónak, ha ő maga nem így éli meg. És ha körbenézünk az ismeretségi körünkben, akkor előbb-utóbb kiderül, hogy közelebbről már senkinek sem olyan élére vasalt az élete."

Lilli úgy szeretné megszüntetni életének fő stresszforrását, hogy felkeres egy ezoterikus segítőt. A rossz nyelvek erre rávágnák, hogy "pontosabban kuruzslót". Még talán én is megtenném, ha nem a könyvben megismert józan ítélőképességű, két lábbal a földön járó 34 éves Lilliről lenne szó. Azonban az még megdöbbentőbb, hogy a beszélgetés közben kiderült: a Lillit életre keltő írónő maga is járt a regényben szereplő rontáslevételen...

(Nevet) "Érdekes, hogy egy orvos barátnőmtől kaptam elérhetőséget az ezoterikus segítőhöz. Újságíróként nem szeretek olyan dolgokról írni, amelyekről nincs személyes tapasztalatom. Ez is fontos szempont volt, illetve az is, hogy tudom: van az az akut helyzet, amelynek az orvoslására megoldás kell. Mivel ez is egy lehetőség, "Mi baj lehet belőle? Maximum nem használ!" felkiáltással szerintem gond nélkül kipróbálható.

Az meg már az élet sajátos fintora, hogy sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha nem vettük volna igénybe a "varázsló" segítségét. Olyan ez, mint a szemránckrém: negyven felett minden nő használja, de egyikünk sem tudhatja, hogy milyen lenne a helyzet nélküle."

Az írónővel még hosszan beszélgettünk, de nem szeretnék több részletet felfedni a regény sztorijával kapcsolatban. Viszont még útravalónak azt üzeni, hogy kezdjétek el jól használni az Instagramot, mert igenis lehet! ;-)

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock