Így zajlik az esküvő, ha egy indiai férfiba szeretsz bele!

Kivéve, ha bekerül a képbe egy magyar lány, Dóra, és hős szerelme, Ankur. Ők ketten véghezvitték azt, ami csak keveseknek adatik meg Keleten: önszántukból házasodtak. Sőt, már az esküvő előtt összeköltöztek. Ami nagy szó! Ugyanis alapesetben Indiában ez teljes mértékig elképzelhetetlen. Mint ahogy az is, hogy a menyasszony fehér ruhát viseljen a nagy napon - hiszen az ottani szokások szerint a fehér a gyász színe.

Talán az a legegyszerűbb, ha az esküvő szót helyettesíted egy ismeretlen kifejezéssel. Mert azt, hogy semmiben nem hasonlít az általad ismertekre, garantálom.

1. Nem te döntesz a dátumról

Megvan az a jelenet, mikor azon vívódtok a pároddal, hogy milyen dátumhoz fűződjön az esküvőtök? A megismerkedésetek, az első csókotok vagy az első randitok napjához? Persze, a valóságban ez nagyban függ attól is, hogy a kiszemelt helyszínt mikorra lehet lefoglalni. Nálunk legalábbis. Nem úgy, mint Indiában, ahol ugyan rogyásig vannak a termek, ám a dátum meghatározása a hindu pap tisztje. Szerencsére Dóráék esetében véletlenül egy számukra is kedves napra esett a választás.

2. Napokig tartó ünneplés - mindezt alvás nélkül?

Dóra és Ankur esküvője valóban 5 napig tartott, de természetesen nem alvás nélkül - nyugtatott meg Dóra. De - hogy fokozza a döbbenetemet - azt is hozzátette, hogy a rendezvénysorozat akár egy hétig is eltarthat. Ugyanis tulajdonképpen erről van szó: napokon át tartó különböző szertartásokról, amelyeknek egy részén csak a szűk családnak van jelenése.

3. Mindenki meg van hívva

Míg mi itthon sorra vesszük, hogy ki az, akivel együtt szeretnénk ünnepelni életünk egyik legjelentősebb napján, addig Indiában ezen a téren is eltérőek a szokások. Náluk ugyanis nemcsak a szomszéd, hanem a szomszéd rokonsága, az összes valaha volt kolléga, sőt, még az ő gyerekeik is tiszteletüket teszik a jeles eseményen. Vagyis nagyjából mindenki, aki él és mozog. Dóráék esetében 400 fős volt a vendégsereg, de ez egy igen szerény szám. Ha ő is indiai lenne, akkor minimum 1000 fős lett volna a "lagzi".

4. Ruhák, ékszerek, kiegészítők

A fehér és az összes világos árnyalat kilőve. Ellenben több különböző színes ruhát is viselhetsz a hozzá passzoló ékszerekkel és hennával. Ha pedig elveszítenéd a fonalat a színek és kiegészítők kavalkádjában, akkor garantáltan mindig akad egy családtag, aki kioktat, a segítségedre siet.

5. Egy ottani lagzin nem tudod az asztal alá inni magad...

Az indiai esküvők ilyen szempontból sem hasonlítanak a magyar lakodalmakra. Nem mondanak minden fél órában tósztot, és nem isznak meg több liter sört/bort/pálinkát az ifjú pár egészségére. A hosszan tartó ceremóniák során akad olyan nap, amikor szeszes italt is felszolgálnak, de akkor sem a mennyiség a meghatározó.

+1 Nincs hitvesi csók!

És hogy még ezt is fokozzam: nemcsak hitvesi csók nincs, de még egymáshoz érni sem nagyon szabad. Az ifjú pár egymás mellett ül a szertartások alatt, de megfogni a másik kezét már nem illik. Dóra kifejtette, hogy az indiaiak nagyon szemérmesek, és bár furcsának tűnhet, de abban a közegben fel sem merült benne, hogy megszegje a szabályokat. Tiszteletlenségnek érezte volna.

Ám minden szokásbeli különlegesség ellenére, a magyar leányzó csillogó szemmel mesélt a választottjáról és az új családjáról. A családról, akik bár egy távoli és nyugati szemmel egzotikus kultúra szokásai szerint élnek, de hatalmas, szerető szívvel bírnak.

Dóra pedig arra a kérdésemre is könnyedén megadta a választ, hogy mitől működik a kapcsolatuk. Véleménye szerint a közös értékrend a legfontosabb.

Nyitókép: Gyulai Dóra saját fotói