Madame Pompadour - több, mint szerető

Most a francia történelem egy igen érdekes személyiségének történetét szeretném megosztani a kedves olvasóval, aki a francia uralkodó szeretőjeként írta be nevét kitörölhetetlenül a művészettörténetbe.

Madame Pompadour (1721-1764) Jeanne-Antoinette Poisson néven, egy jómódú polgár lányaként született, apja eltűnése után azonban egy gazdag bankár fogadta örökbe a négy éves kislányt és öccsét. Azonban tudjuk akkoriban mit jelentettek ezek az örökbefogadások... valószínűleg a bankár volt a valódi apa. Ez a dúsgazdag ember taníttatta a kislányt, aki így cseperedett intelligens, művelt nagylánnyá. Gyámja feleségül adta unokaöccséhez, akitől két gyermeke is született, de mindketten meghaltak gyermekkorukban.

A csinos, művelt asszony 24 éves volt, amikor egy álarcosbálon megismerkedett az ország királyával, XV. Lajossal, aki még abban az évben nemességet adományozott neki. Így lett a kis polgárlányból Pompadour márkinő. Ezzel a király történelmet írt, hiszen Madame Pompadour volt az első polgári származású hivatalos királyi szerető.

Valószínűleg a származása miatti kisebbségi komplexusa motiválta az újdonsült márkinőt, hogy addig csűrje-csavarja az udvari szálakat, amíg olyan képet nem alakít ki magáról, ami társadalmi elfogadottságát 100%-ig biztosítja. Diplomáciai érzékével és intelligenciájával elérte, hogy befolyásos szerepet tölthessen be az udvarban, és még az államügyekbe is beleszólhatott.

Nem mellesleg ezekkel a lépésekkel saját helyzetét is folyamatosan erősítette. Kellemest a hasznossal... Ugyanezt a célt szolgálta a portrék festetése, melyeken művelt, művészetpártoló asszonyként láttatta magát. Egyetlen nő sem készíttetett annyi portrét magáról, mint ő.

Ám a művészekkel nemcsak portréit készíttette el, hanem ingatlanjainak belső tereit is velük díszíttette. Az iparművészet addig nem látott virágzásnak indult, hiszen a berendezéshez bútorokra, faliszőnyegekre (gobelin) és porcelánokra is szükség volt. Rezidenciái kész műremekeknek számítottak.

De Pompadourt az első üzletasszonyok közé sorolhatjuk, hiszen tulajdonosa és irányítója volt egy üveggyárnak, és részvényei voltak egy hajógyárban, ezzel biztosítva anyagi önállóságát.

Nyitókép: Origo