
Ám ez korántsem volt mindig így. De akkor miről szólt a házasság? Azt a legszemléletesebben a hozzá kapcsolódó hagyományrendszeren keresztül tudjuk bemutatni.
Manapság azzal tud egy pasi "menőzni", ha drága autója van. Sőt, ha TÖBB drága autója van, akkor az egója hatványozottan növekedésnek indul. Na, a férfiak mindig is így működtek, csak az ősmagyar korban a feleségek minőségével és mennyiségével lehetett menőzni. Bizony, sok száz évvel ezelőtt a pogány magyarság körében még a többnejűség volt érvényben. Sőt, még a kereszténység felvétele után is el kellett telnie bizonyos időnek ahhoz, hogy az emberek az új módit, az egynejűséget tekintsék normálisnak.
Bár Szent István törvényei már büntették a nőrablást és a többnejűséget, azért nem mondhatnám, hogy első királyunk ne lett volna férfipárti. A házasságtörő asszonyokat a legszigorúbb büntetéssel sújtotta. Azaz ebben az esetben, mint egy tulajdonnal, a férj azt tehetett hitvesével, amit csak akart. Akár meg is ölhette úgy, hogy ezért nem tartozott a világi bíróságnak semmilyen elszámolással.
Csupán a feleség rokonainak kellett némi büntetést fizetnie. Ha ispán volt az illető, 50, ha vitéz, 10, ha csupán közember, akkor 5 tinót ért egy nő élete... A házasságtörő férfiak büntetéséről azonban nem szól a fáma.
És ez amúgy nem is sokat változott... Bár ma már nem égetjük meg a házasságtörő asszonyt, még mindig nagyobb eséllyel ítéljük el, mint egy férfit. Bár annyi talán már változott, hogy komoly botrány robbanhat ki, ha egy politikusról vagy közszereplőről kiderül, hogy csalja a feleségét. Ezzel szemben a történelem során az uralkodók közt mi sem volt természetesebb, mint, hogy szeretőt tartottak. Az állítólag boldog házasságban élő I. Andrásnak például ismeretlen nevű ágyasától, Károly Róbertnek pedig a királyné egyik udvarhölgyétől, Erzsébettől született fia.
A házasság egyébként sokáig világi cselekedet volt. Az egyházi házasságról majd csak Könyves Kálmán rendelkezett. A római egyház szerint csak a templomban, pap előtt tett esküvel és az egyház áldásával volt érvényes a frigy. Igaz, a reformáció koráig nem kérdőjelezték meg a házasság érvényességét akkor sem, ha az egyházi áldás elmaradt.
A középkorban különös jelentőséggel bírt az utódnemzés az uralkodói családokban, hiszen a hatalom öröklése körüli bizonytalanság viszályokhoz vezethetett. Ezért ügyelni kellett arra is, hogy törvényes örökösök szülessenek, mivel törvénytelen gyermek nem örökölhette a szülők vagyonát. Így be kellett tartani a következő szabályt is: a házasságot minden esetben el kellett hálni.
Még akkor is, ha kisgyermekeket adtak össze, vagy nem volt személyesen jelen a vőlegény, esetleg a menyasszony, és meghatalmazott útján adták össze őket. Na, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni! Ilyenkor ruhástól az ágyra feküdt a meghatalmazott, illetve "összefektették" a gyerekeket.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.