Kötelező olvasmányok helyett kötelező filmeket a tanrendbe!

Ilyenkor a hazai és külföldi nagy klasszikusokat szokás felhozni, a filmtörténet úgynevezett mérföldköveit és mindazokat a filmeket, amiket a történelem és irodalom órákon tanultakhoz lehet kapcsolni. De valóban csak ezeket a filmeket kellene megnézni?

A fenti gondolatmenet után pedig következzen az én szubjektív listám, amiben azok a filmek szerepelnek, melyeket kötelezővé tennék az iskolákban.

1. Holt költők társasága

Az én korosztályomban valószínűleg nincs olyan ember, aki ne látta volna n+1 alkalommal ezt a filmet. A patinás, szertartásos és már-már fojtogatóan merev hagyományokkal rendelkező bentlakásos elit iskolák világa ugyanis úgy vonz minket, mint az egyébként hasonló helyen tanuló Harry Potter a bajt. Egy ilyen zárt közösségben és egy ilyen "hermetikusan elszigetelt" helyen pedig bármi megtörténhet, amit a kíváncsiság, a lázadás, a kritika és az újító szemlélet csak hozhat. Ahol pedig a régi és az új találkozik, ott konfliktusokra is számíthatunk.

2. A Studio Ghibli rajzfilmjei, különös tekintettel Hayao Miyazaki munkásságára

A Mononoke hercegnő jóval a Frozen/Jégvarázs előtt megmutatta, hogy egy igazi nő mellett lehet hasonlóan erős férfi karakter, de közben el lehet rugaszkodni a bajba jutott hercegnő és a megmentő herceg sablonjától.

A Chihiro szellemországbant például értelmezhetjük az identitásról, annak elvesztéséről és megtalálásáról szóló gyönyörű tanmeseként.

Ugyanerről szól a Yesterday - Vissza a gyermekkorba is, csak az egy felnőtt szemszögéből nézve mutatja meg az utat. A Studio Ghibli alkotásai rádöbbenthetnek minket, hogy attól még, mert valami rajzolt, nem feltétlenül csak gyerekeknek való. És hogy mindennek, mindenkinek van egy története.

3. Az őslakó

Ebben a filmben az elejétől a végéig nem hagyjuk el a Föld nevű kies bolygót, sőt, jóformán a főszereplő John Oldman nappaliját se. A film mégis a fantasztikum birodalmába repít el minket, amikor a kollégáitól búcsúzó professzor két whisky között bevallja, hogy ő egy 14.000 éves ősember. A film nagy részét az a vita teszi ki, amelynek során ő az állítását védi, a különböző szakterületekről érkezett barátai pedig megpróbálják megcáfolni.

A dolog pikantériája, hogy John a szavain kívül semmivel se tudja bizonyítani az állításait. Nem szokásom szuperlatívuszokban beszélni, de ez a film annyira jó és megkapó, hogy azt tanítani kellene.

4. Híd Terabithia földjére

Ellenben egy igen szép és életszerű dráma a barátságról, a fantázia erejéről, a nehézségekről, a traumákról és a velük való szembenézésről. És arról a nem rózsaszín, vattacukrosan és felhőtlenül boldog, de azért nem is érfelvágósan depressziós időszakról, amit kamaszkornak nevezünk. Valamint arról, hogy mindig lássuk meg a körülöttünk levő világban a csodákat és a lehetőségeket. Ez a film inkább középiskolásoknak való.

5. Isten városa

Amikor először ültem le megnézni ezt a filmet, teljesen a hatása alá kerültem. Az Isten városa egy Rio de Janeiró-i szegénynegyed, ahol két fiatalember sorsán keresztül a negyed életét és történetét követhetjük nyomon.

A legtöbb szereplőnek vagy csak a kereszt-, vagy csak a becenevét ismerjük meg, mégsem érezzük a hiányt. És bár a film egyik központi témája a drog és a droggal kapcsolatos bűnözés, az alvilági háború kiváltotta erőszak és szenvedés sokkal erősebb töltést hordoz.

6. Kubo és a varázshúrok

Közben pedig nem fél fájdalomról, gyászról és személyes tragédiákról mesélni, útkeresésről és megbocsátásról tanítani, valamint arról, hogy merjünk túllépni önnön korlátainkon. Az animáció szép, egyszerre kelt kézzel rajzolt, papírból-kartonból összeberhelt és teljességgel élethű hatást. Ezt a látványvilágot úgy érték el, hogy a film nagy részét stop motion technikával készítették. A szereplők és motivációik tiszták és felismerhetőek, a film mégis meg merte lépni azt, hogy itt-ott csavarjon egyet a megszokott fantasy toposzokon. És amíg a húrok pengenek és van elég színes papírunk, senki sem állíthat meg minket!

Nyitókép: AFPforum