japán kultúra kibeszélő gésa
A gésák különös, egzotikus, titkokkal teli nők, akik nem rendelkeznek makulátlan hírnévvel, és akiknek a megítélése attól függ, milyen oldalról közelítjük meg a kérdést. Egyesek szerint közönséges prostituáltak, mások szerint azonban tanult, kifinomult művészek.

A gésák mibenléte a nyugati ember számára misztikum és rejtély, a legtöbbek véleménye pedig kifejezetten elmarasztaló róluk, hiszen a mi kultúránktól idegen ez a fajta életpálya. Sokan egyszerű prostituáltnak tartják őket, holott az ő szakmájuk nem abból áll, hogy szexuális szolgáltatást nyújtanak. Hogy kik is a gésák valójában, arról itt olvashatsz, most pedig lássunk tíz olyan kifejezést, amely biztosan megtalálható egy gésa szótárában.

Maiko

A maiko jelentése: táncoló lány. Azokat a növendékeket nevezik így, akikből az éveken át tartó tanulást követően majd gésa lesz. Tehát voltaképpen a maiko 16-20 év közötti tanuló gésa. A maiko mielőtt gésává válna, megtanul táncolni, énekelni, társalogni, a hagyományos hangszereken játszani, jártasságot szerez az irodalom, költészet, művészet terén és természetesen tökéletesen ismeri a teaszertartás minden mozzanatát.

Geiko

A geiko a gésák másik megnevezése. Hírnevükkel ellentétben nem prostituáltak, akik bárkinek szexuális szolgáltatást nyújtanak, aki fizet nekik. Sokkal inkább előadóművészek, akik jártasak a táncban, zenében, az irodalomban és a művészetekben, valamint jól ismerik a japán tradíciókat.

Oneszan

Az oneszan jelentése: nővér. A maiko mellé mindig kijelölne egy idősebb lányt, egy geikot/gésát, aki mentorálja fiatalabb „testvérét". Az ő feladata, hogy a maiko minden olyan tudást elsajátítson, amelyre szüksége lesz később, gésaként.

Samiszen

A samiszen jelentése: az ízlés három húrja, így nem meglepő, hogy egy

pengetős, háromhúros, tradicionális japán hangszer,

amelyen minden gésának tudnia kell játszani. A tanuló évek alatt nagyon sok időt és energiát fordítanak arra a lányok, hogy minél tökéletesebben elsajátítsák ennek az igen nehéz hangszernek a használatát.

Okija

Az okija más néven gésaház, ahol a gésák és a maikók élnek egészen addig, amíg a szerződésük avagy gésa karrierjük tart. Az okija tulajdonosa és vezetője egy idősebb nő (okaszan), aki miután befogadott egy lányt, állja minden felmerülő költségét: az étkezéstől kezdve a szálláson át a ruházkodásig, a tanulmányi költségekig egyaránt. A gésák, miután visszafizették a tanuló évek alatt felgyűlt adósságaikat, akár el is költözhetnek az okijából, hogy önálló életet kezdjenek.

Obi

Az obi a tradicionális japán öltözék elengedhetetlen része, egy hosszú és széles selyemöv, amellyel a kimonót megkötik. Az obinak több típusa is létezik és egyáltalán nem mindegy, hogy ki, mikor és melyiket hordja, illetve hogy hol – elöl vagy hátul – és hogyan – milyen csomóval - köti meg.

Az obit viselhetik férfiak, a harci öltözék részeként, maikók és gésák, akik szigorúan hátul kötik meg (illetve valaki más köti meg nekik) az övet, valamint a kurtizánok is, akik viszont a könnyebb levetkőzés és felöltözés érdekében elöl csomózzák meg az obijukat.

Forrás: Shutterstock

Mizuage

A mizuage a tanuló maiko átvezetése geiková, azaz valódi gésává, lányból pedig asszonnyá. Régen ezt egy hosszabb ünnepség jelezte, amelynek a keretein belül az okija vezetője kiválasztotta, ki vegye el a maiko szüzességét és avassa ezáltal valódi gésává.

Danna

A danna a geiko állandó pártfogója, aki havi díjat fizetett neki, fedezve ezáltal a lakhatás és a megélhetés költségeit. Dannája, akkor is lehetett a gésának, ha még az okijában élt, de akkor is, ha – adósságai rendezését követően - elköltözött onnan. Egy gésához egyszerre csak egy danna tartozhatott, kapcsolatuk hónapokig, évekig, de sokszor egy egész életen át fennállt. Manapság nagyon ritka, ha egy gésának dannája van.

A mizuage-danna a fentiekkel ellentétben az a köztiszteletben álló, általában magas rangú férfi volt, aki a maiko szüzességét elvette és ezáltal gésává avatta. Az ő kapcsolatuk egyszerinek számított és többet nem találkozhattak. Manapság ez a szokás már nem létezik.

Oiran

Japánban a prostituáltak és kurtizánok kasztrendszert alkottak és eszerint éltek. Ennek fényében léteztek nagyon magas rangú, drága prostituáltak és olcsóbb, könnyen megkaphatóak. A ranglétra csúcsán az oiranok (Kiotóban tajunak hívták őket) álltak, akik igen magas áron mérték a szolgáltatásaikat. Először is, aki egy oirannal szeretett volna időt tölteni, be kellett jelentkeznie egy közvetítőháznál, hogy időpontot kérjen. Ez sokszor hetekbe is telhetett, mert a népszerű oiranok nagyon elfoglaltak voltak. Miután a vendég megkapta az időpontot egy teaházban találkozott az oirannal, legalább 2-3 alkalommal, mielőtt kettesben maradhatott volna a lánnyal. A randevúk költségeit természetesen állnia kellett, ahogyan a füstölőidőt is ki kellett fizetnie, ugyanis egy oiran értékét az határozta meg, hogy a vendéggel töltött idő alatt hány füstölő égett le.

Ezekből a nagyon magas rangú, drága kurtizánokból alakultak ki később a gésák.

Onszen gésa

Az onszen gésák azok a nők, akik valóban az örömlány kategóriába tartoztak. Az onszen gésák melegvizes-üdülőhelyeken éltek és dolgoztak, azaz az onszenekben. Ők voltak a legalacsonyabb rendű prostituáltak, így a gésa elnevezés az ő esetükben meglehetősen félrevezető.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.