sorozat kibeszélő Squid game Alice in Borderland Japán Netflix
Éld túl a játékokat, avagy ilyen lett volna Alíz utazása a nyúlüregbe, ha Japánban alszik el a fa alatt.

A keleti kultúra alapvetéseiben különbözik a nyugati felfogástól; a soha véget nem érő ciklikusság, a háttérben ott rezgő belső világ felfedezésének vágya, az egyén érzelmeinek és lelkiállapotának megismerése, a tisztelet... Míg mi itt, nyugaton egyre inkább eltávolodunk egymástól, és a csoport érdekeinek előmozdítása helyett az önmegvalósítás lép a legfőbb értékek közé, addig ez a távol-keleti emberek számára épp fordítva van.

Ezeket fontos tudnunk, mielőtt nekiülünk az összesen 2 évados, 16 részes japán sorozatnak, melyhez most spoiler mentesen kívánom meghozni a kedvedet.

Alice in Borderland

Nem meglepő, hogy ez a történet először manga – japán képregény – formájában látott napvilágot 2010-ben, majd pár évvel később el is készült belőle az anime-változat.

Talán a Squid Game őrült népszerűsége hozta meg a Netflix anyagi-kedvét, hogy egy másik, játssz az életedért tematikájú sorozattal is előálljon. Ám az Alíz határországban csak első pillantásra hasonlít a dél-koreai sorozathoz.

Igaz, mindkettő kegyetlen, olykor igazságtalannak tűnő játékokat mutat be, de az Alice in Borderland sokkal kilátástalanabb vízióba rántja be a nézőt, karakterei érdekesebbek, összetettebbek, jobban lehet velük azonosulni, és maga a történet is, amire az elbeszélés kifut, mélyebb, elgondolkodtatóbb, egyszerűen jobban behúz, és végig agyalunk rajta, hogy kik, miért, hogyan...

Arisu (Alice) egy céltalan, elkényeztetett gazdag kölyök, aki egész nap csak számítógépes játékokkal játszik. Két legjobb barátja a keménynek tűnő, pultosként tengődő Karube, és az öltönyös állás mellett is örök lúzer Chota hirtelen a teljesen kiüresedett Tokióban találják magukat.

A francia kártya lapjai

Idejük sincs számba venni, hogy mi történhetett, máris egy játékarénában találják magukat. Kiderül számukra, hogy vannak mások is Borderlandben, akiknek nemtől, kortól, foglalkozástól függetlenül ugyanúgy játszaniuk kell, ha élni akarnak.

A játékok

Minden szín egy játék típust jelöl:

• A kör az árulások játéka, egyfajta pszichológiai hadviselés, melyhez határozottság, együttérzés, ugyanakkor hidegvér és furfangosság is kell.
• A treff
csapatjáték, egyénileg nem lehet teljesíteni.
• A káró
az ész és a logika játéka, de elsőre mindig azt akarja magáról elhitetni, hogy a véletlen vagy az erő fog dönteni.
• A pikk
a nyers erő, kitartás és állóképesség játéka, amit sérülten vagy gyenge fizikummal esélytelen teljesíteni.

Minél nagyobb értékű egy kártyalap, a játék annál nehezebb, kegyetlenebb. A játék lapjának értékével megegyező napnyi vízumot nyernek határországban, tehát időről időre kénytelenek részt venni egy játékon, ha élni akarnak. Ám, csak miután „regisztráltak" a játékra, tudják meg a kártya színét és értékét.

Amiben meglepő ez a történet, hogy itt a különböző játékok megnyerésével nem a „szabadsághoz" kerülnek közelebb, csupán napokat nyernek ebben a világban. A játékokkal a cél tehát látszólag nem az, hogy visszakerüljenek a korábban ismert életükbe, hanem, hogy még pár napot éljenek Tokió kihalt utcáin. Persze csak látszólag!

Rendkívül érdekes figyelni, hogy ez a fajta kiszolgáltatottság és reménytelenség kiből, mit hoz ki. A legtöbb szereplőt sokáig csak a határországbeli működésében látjuk, de lassacskán bepillantást enged a sorozat a való világban betöltött szerepükről is. És akkor bizony megfordul a saját magunkról is alkotott képünk. Hiszen nem lehet elkerülni, hogy belegondoljunk, mi vajon milyen emberekké, játékosokká válnánk, ha belecsöppennénk Alice világába. Te segítenél annak, aki elesik, ha az életedért kellene futnod? Kihasználnál másokat, csak azért, hogy élhess még egy napot? A halálba tudnád küldeni a barátaidat vagy épp feláldoznád magadat értük? Megőriznéd a hidegvéredet és reménykednél, vagy egyszerűen átadnád magad a nihilizmusnak? Talán annyira élveznéd ezt a fajta szabad életet, amikor bármit megtehetsz bárkivel, hogy nem is akarnád megtalálni a kivezető utat? Én csak annyit mondok, számomra a best karakter Chishiya.

Forrás: Netflix

Egy-egy játék, főként a második évadban, szinte önálló filmként is megállná a helyét, annyira izgalmas figyelni, hogy ki miként taktikázik, küzd, hozza meg a döntéseit. No meg persze lehet ezerrel izgulni a megkedvelt karakterekért, hiszen ez nem egy kiszámítható hollywoodi történet, itt bizony bármi megtörténhet, soha senki sincs biztonságban!

Nem fogok mélyebben belemenni a sztoriba, mert ezt tényleg látni kell! Az első és a második évadnak is megvannak a maga lenyűgöző és fájdalmasan vad csavarjai, melyek valóban kiszámíthatatlanul érkeznek, és egyszerűen belepasszíroznak a kanapéba. A sorozat lezárása pedig... hát, arra nincsenek is szavak!

Az Alice in Borderland címválasztás sem véletlen, hiszen a meséhez szorosan kapcsolódnak szereplők, történések, de nem lehet éles párhuzamot vonni a két történet között. Egyszerre nézhetünk egy poszt-apokaliptikus történetet, és egy Squid Game, Battle Royale és Fűrész inspirálta izgalmas játékteret, miközben végerdményben egy igazi drámát kapunk.

Ha kedvet kaptál, irány a sorozat - a harmadik résznél tuti padlót fogsz -, de ha kellene még némi ösztönzés, nézd meg az első évad előzetesét:

Neked ki volt a kedvenced az Alíz csodaországban című mesében? (érdemes lesz ennek fényében megnézned a sorozatot)

Nyitókép:

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.