Rigó Jancsi: egy magyar cigányprímás és egy amerikai milliomosnő "szerelemgyereke"

Nagyon érdekes történetbe futottam bele a napokban. A nagypapám kapcsán jutott eszembe, egészen pontosan egy nagyon kedves, közös emlékünkkel összefüggésben.

Anno, amíg kicsi voltam, minden vasárnap volt egy közös programunk papszival. A nagy családi ebédek után szépen felöltöztünk. Nagyon szerettem ezeket a délutánokat, mert a legszebb ruháimat vehettem fel. Fehér selyemharisnyát, fehér lakkcipőt, szoknyát, csini blúzt. A papám is elegánsra vette a figurát és kézen fogva nekiindultunk. Az utunk a kedvenc cukrászdánkba vezetett. Sajnos ma már nincs meg - teljesen más funkciót tölt be -, de akkoriban egy igazi békebeli hely volt, klasszikus berendezéssel, kiegészítőkkel, isteni süteményekkel és az elmaradhatatlan karos kávéfőzővel.

Teljesen mindegy volt, hányszor mentünk, nem tudtam betelni a látvánnyal. A gyönyörű, csiszolt tükrök cizellált keretben hasaltak és ezerszeresre nagyították a kristálycsillárok fényét. A székek, az asztalok, a bútorok gondosan fényezettek, faragottak voltak, a márványpult mindig tisztán csillogott. A felszolgáló kisasszonyok – nem tudom máshogy mondani – a régi bóbitás fejdíszben, fekete kis ruhában, csipkés kötényben jártak a vendégek között. Volt egy nagy helység, kör alakú asztalokkal, pezsgő élettel, de az elbújni vágyóknak is kedveztek, az emeleten félhomályos bokszok álltak, piros és sárga hangulatlámpákkal megvilágítva.

A lényeg, hogy mi papszival minden vasárnap itt kötöttünk ki.

Ez volt a pasinap, ugyanis itt, a cukrászdában zajlott a heti nagy ultiparti. Összeült egy csapat fess, idős úriember és kulturáltan kártyáztak. Óriási megtiszteltetés volt, hogy a papám elvitt engem is magával. Én voltam az egyedüli gyerek és én voltam egyedül kislány. Mindenki szeretett és én fürödtem ebben.

Rigó Jancsi cukrászdaForrás: Polyák Attila - Travelo

Amin viszont nagyon sokat gondolkodtam az az, vajon miért ragaszkodott az én nagyapám a kötelező sütikhez. Amíg jó idő volt, mindig, csak és kizárólag Rigó Jancsit ettünk, amint bejött a hideg, gesztenyepürét. Nem mondom, én imádtam mindkettőt, de azért néha jó lett volna mást is megkóstolni, hiszen a süteményes pultban rengeteg finomság kellette magát. Egyszer rá is kérdeztem, de a válasz rövidre zárt és tömör volt, úgyhogy maradtunk a bevált dolgoknál. Bevallom, nem bántam, a másik kedvenc cukrászdánkba is jártunk a szüleimmel, ott azt ettem, amit akartam.

Ez meg maradt egy ilyen kőbe vésett közös dolog, ami biztonságot és kiszámíthatóságot adott.
Azt viszont a mai napig nem tudtam, hogy a Rigó Jancsi ugyanolyan híres történettel bír, mint a Dobos torta.

Ugyanis a Jancsi is létező személy volt.

1858-ban született Pákozdon, és már egészen korán, ötévesen elkezdett hegedülni. Mivel szegények voltak, a tanítójától lopott húrokat, hogy gyakorolni tudjon, amit meg is ejtett - a nádasban. Csínytevése kiderült, őszintén bevallotta, aminek pozitív következménye az lett, hogy komolyan taníttatni kezdték.

Tanulmányait 12 évesen, a székesfehérvári Magyar Király Kávéházban muzsikáló Simplicius Barcza Józsinál végezte, akit III. Vilmos király Hollandiában érdemrenddel tüntetett ki. A világhírű prímás tehetségesnek találta és felvette a kávéház zenekarába, először csak cimbalomhordozónak. Sajnos együttműködésük nem járt sikerrel, ugyanis az ifjú titán elcsábította a hegedűművész lányát, majd a zenekart is otthagyta. Az öreg művész egyre nehezebben viselte veje növekvő népszerűségét, ez még jobban elmérgesítette a viszonyukat. Mariska és Jancsi el is váltak, igaz, az após rosszallása csak egy csepp volt a pohárban az odáig vezető úton. A kiváltó ok Clara Ward, egy amerikai milliomos lánya és a belga herceg felesége volt, akivel a fiatal prímás azonnal szerelembe esett. Mindketten elváltak és ezzel elkezdődött viharos szerelmi életük.

Rigó Jancsi és Clara Ward-ChimayForrás: Wikipedia

Együttlétük tíz éve alatt hatalmas vagyont herdáltak el, a 19. században valóságos celebbé váltak, botrányt botrányra halmoztak. Végül Clara Nápolyban egy olasz pincérrel elszökött, szó nélkül faképnél hagyva férjét. Jancsi ezután már soha nem találta igazán a helyét, és végül szegényen, lezüllötten halt meg.

De hogy jön ide a sütemény?

Úgy, hogy Jancsi egy randevújuk során egy pesti cukrászdában csokoládés-krémes süteményt kért szerelmének, Clarának. A cukrász, aki készítette a süteményt, a prímásról nevezte el azt. Számítása beigazolódott: az egyszerű, mégis nagyszerű, tejszínhabos, csokival leöntött cukrászsütemény hatalmas népszerűségre tett szert, nemcsak Magyarországon, de a határon túl is. Így maradt fent a magyar cigányprímás emléke, egy habos, nagyon csokis finomság kapcsán.

Lehet, hogy a papám tudta ezt, megihlette a szerelmi történet és azért ettük mindig ugyanazt. Nem tudom. De a lényeg nem is ez. Hanem az együttlétünk és az a tény, hogy a Rigó Jancsi isteni finom!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek