Jeffrey Dahmer, a szexivé tett sorozatgyilkos (18+)

Ha nincs az irodai szóbeszéd, ha nem hallom, hogy "hűű", meg "háá", hogy az utóbbi évek legnyomasztóbb, a lelket és gyomrot egyaránt megterhelő sorozata jött ki most a Netflixre, talán bele sem nézek az egyik leghírhedtebb amerikai sorozatgyilkosról szóló tízrészes szériába.

Időről időre rákattanok a krimikre, a dokurealitykre, és voltak hónapok, amikor csak az Investigation Discovery volt bekapcsolva a tévén. Ebben a műfajban már nehéz újat mutatni, hiszen napjaink valósága is épp elég borzasztó, már nem bírok befogadni több "megölte", "megerőszakolta", "feldarabolta" hírt, főleg nem ilyen témájú, úgymond szórakoztató tartalmat. A Jeffrey Dahmerről szóló sorozat mégis bevonzott.

Bevonzott a szájhagyomány útján terjedő dicséret és a plakátja. Bárki is tervezte a reklámanyagot, a betűk közé beszúrt szempár a néző velejéig hatol, és már ez a poszter előrevetíti, mivel is lesz dolgunk. Dahmer ugyanis beköltözik a nappaliba, komótosan leül mellénk a kanapéra, befekszik mellénk az ágyba, bekúszik az álmainkba és puha kezét finoman a nyakunk köré fonja, el nem eresztve azt egészen az utolsó rész utolsó képsoráig.

Forrás: Netflix

Dahmer egészen a kilencvenes évekig szedte áldozatait, szinte kivétel nélkül a társadalom peremére szorult embereket, feketéket, bevándorlókat kábított el, majd ölt meg. Férfiakra vadászott, hogy kielégítse beteges és perverz szexuális vágyait, válogatás nélkül csapott le tinire és fiatal felnőtt férfiakra egyaránt. Egy volt számára fontos: az illető szexi, izmos férfi legyen.

Ha lehet így fogalmazni, a szerencsésebbeket rögtön megölte, de voltak olyanok, akiket megkínzott, és megpróbált belőlük élőhalottat csinálni. A fejük meglékelésével, majd a lyukba sósavat öntve létre akart hozni egy kvázi szexrabszolgát, akit kénye-kedve szerint irányíthat, aki sosem hagyhatja el őt. Ellentétben mentális zavarokkal küzdő édesanyjával, és problémás édesapjával, akik szinte egyszerre léptek ki Jeffrey életéből.

Jeffrey Dahmert 17 férfi és fiú megölése miatt ítélték közel 1000 év börtönre. Az Egyesült Államokban bevett módszer, hogy papíron nem életfogytiglanig tartó büntetést mérnek a bűnösökre, hanem egy annál jóval súlyosabbnak, kvázi még véglegesebbnek ható, emberi léptékkel felfoghatatlan időtartamú szabadságvesztésre ítélik.

Dahmernek hosszú a bűnlajstroma, ugyanis nem pusztán megölte az áldozatait, hanem közösült a holttestekkel, feldarabolta őket, evett a húsukból és a szerveikből, csontjaikat, koponyáikat pedig megőrizte.

Hosszú éveken át mégis szinte háborítatlanul folytathatta ténykedését. A rendőrség nem törődött a peremen élő áldozatokkal, a sorozatos eltűnésekkel, és hiába került Jeffrey a hatóságok látókörébe, mégsem tett senki semmit. Jeffrey Dahmer egy átlagos, mondhatni jellegtelen arcú srác volt a szomszédból. Voltak ugyan intő jelek, hiszen gyerekkorától kezdve vonzották a belsőségek, apjával rendszeresen boncolták az elütött, a döglött állatokat, és kicsapták az egyetemről, a katonaságból, sőt a legtöbb munkahelyéről is, mégsem vette észre senki, hogy segítségre lett volna szüksége.

Dahmer tettei alól azonban nincs felmentés, nincs rájuk mentség, és kár is lenne a szüleit, a rendőrséget vagy az amerikai szociális hálót hibáztatni, bár a szerepük nem jelentéktelen, mégsem válik minden nélkülöző, bántalmazott gyermekből sorozatgyilkos. Sosem fogjuk megtudni, mi motiválhatta valójában Jeffrey-t, de talán minden korábbinál többen ismerik meg őt a Netflix új sorozatából, a Dahmerből.

Vagyis megismerik Dahmer emberi oldalát.

A Netflix sorozata sokakból elég kettős, furcsa érzéseket váltott ki. Egyrészt a főszereplőt megformáló Evan Peters, másrészt a dramaturgia miatt. Maga a sorozat briliáns, a történetvezetés mesteri, hiszen fokozatosan merülünk egyre mélyebbre ebben a sötét és nyálkás világban. Az összes áldozattal, és azok családtagjaival is együtt tudunk érezni, izgulunk értük, ám közben Dahmer mégsem válik valódi szörnyeteggé.

Forrás: AFP

Ez szerintem a sorozat legnagyobb hibája. Az utolsó részekben ugyanis már nem pusztán egy gyilkost látunk, hanem egy embert, akit jól ismerünk, akit talán ritka pillanatokban még meg is tudnánk kedvelni és akit a legvégén megsajnálunk. A net tele van olyan véleményekkel és kommentekkel, amelyek arról szólnak, hogy mennyire nehéz szörnyetegnek látni Dahmert, miközben kap egy kvázi romantikus szálat, megismerjük a családi hátterét, látjuk a halálát, és miközben egy szexi férfi színész alakítja őt a képernyőn.

Dahmer már életében is vonzó volt sokak számára, és mint a sorozatból is kiderült, nem volt gondja az áldozatai becserkészésével, hiszen adott magára, így érthető, hogy egy vonzó, izmos férfi színész, Evan Peters kapta a feladatot. Ez azonban nagyon veszélyes, mivel a bemutatott borzalmak és kegyetlenségek ellenére mégis nehéz különválasztani a színészt és a figurát, nehéz visszataszítónak látni, megvetni egy amúgy tényleg vonzó férfit.

Dahmer ebben a sorozatban nem egy olyan figura, akit szeretnénk a bitófán látni, nem egy olyan alak, aki ellen, hanem akiért szorítani lehet. Egy olyan emberré válik az utolsó részre, akit megsajnálunk.

Nem tudom elképzelni, hogy a sorozat készítőinek az lett volna a szándéka, hogy szimpatikussá, netán szerethetővé, sajnálandóvá tegyék Dahmert, mégis sikerült felfesteniük az emberi oldalát, olyan vastag ecsetvonásokkal, amelyek túlzók lettek. Nem ritka, hogy valaki vonzódik az erőszakos emberekhez, a bűnözőkhöz, a rosszfiúkhoz, és bizony a sorozatgyilkosoknak is vannak rajongóik, de ebből a szempontból ez a sorozat talán félresiklott.

Evan Peters élete legjobb alakítását nyújta, de talán túl szép, túl szexi ehhez a szerephez, és mint ahogy azt a neten látni és olvasni, rengeteg embert összezavart, hiszen senki sem akar szimpatizálni egy gyilkossal, de Peterst egyszerűen nem lehet utálni, gyűlölni, nem lehet irtózatosnak látni. Ahogy egy TikToker is mondja, az eszével tudja, hogy ez egy rossz ember, a szívében mégis sajnálatot érez iránta.

Sokszor hallani, hogy a bűnözőknek leveleket írnak a rajongóik a börtönbe, hogy még a legkegyetlenebb gyilkosokért is úgy odavannak egyesek, mint a rocksztárokért. Nem volt ez másképp Dahmer esetében sem, őt is százak imádták, és gyaníthatóan a rajongótábora most újabb tagokkal bővül. Nem csoda, hogy a napokban egyre több nyílt üzenet jelent meg az amerikai közösségi médiában azzal a felhívással, hogy halloweenkor senki se öltözzön Jeffrey Dahmernek!

A róla készült sorozat érzékletesen bemutatta, hogy mennyire nem működött egykoron az amerikai rendvédelem, hogy mennyire veszélyes is a világ, és hogy még a barbár gyilkosoknak is van emberi oldala. De ez az, amit szerintem a netflixes produkció túlzásba vitt, és ez az, amit szerintem egyáltalán nem kellett volna.

Mert aki embert öl, pláne tizenhetet, az nem érdemel semmilyen feloldozást. Dahmernek pedig nem járt volna egy ilyen művészi értékű sorozat, mert mint tévés produkció, ez valami elképesztően jó volt. Ha fikció lenne, mármint teljesen, nem lenne gond, sőt jó szívvel magasztalnám fel az egekig, főleg a siketnémás epizódot, mert az a masszív csend szíven üti az embert.

A készítők viszont olyan fénytörésbe helyezték Dahmert, ami káros, hiszen nem adja át, milyen szörnyeteg is volt valójában. Bármilyen jó is a sorozat, nem lehet vonzóvá, szexivé tenni egy sorozatgyilkost. Nem szabadna, hogy a néző együttérezzen egy szörnyeteggel!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek