Kaszát tettek az elhunyt asszony nyakára, nehogy felkeljen a sírjából - kiderült, mi volt a bűne

vámpír kibeszélő történelem babona temetés okkultizmus boszorkány régészet Lengyelország
Mai tudományos ismereteink birtokában igen nehéz elképzelni, mekkora rémület kelthette hatalmába a letűnt korok embereit, amikor számukra megmagyarázhatatlan jelenségek szemtanúi voltak. Elég lehetett egy intenzív tünetekkel járó járvány megjelenése vagy akár egy-két furcsa genetikai eltérés is ahhoz, hogy a természetfeletti hatalmakra kenjék a látottakat.

Mindez nem volt túl jó hír azok számára, akik valamilyen módon különböztek a többségtől, hiszen bármikor rájuk süthették, hogy a gonoszt szolgálják, s a vádak alól még a nemesi származásukat tanúsító iratok lobogtatása által sem bújhattak ki. Így járt az a 17. században élt úrhölgy is, akinek maradványait szeptember elején fedezték fel a régészek a lengyelországi Pienben.

A község hajdani lakóinak körében már a nő külseje is gyanakvásra adhatott okot: egyik metszőfoga feltűnően előreállt, ezért valószínűleg vámpírnak vagy boszorkánynak titulálhatták őt. Halála után úgy temették el, hogy még véletlenül se legyen képes kimászni a sírgödörből: nyakára élével lefelé egy kaszát fektettek, hogy ha esetleg nagyon ficeregne, elvágja vele a torkát. Ám mindezt nem érezték elég biztonságos megoldásnak: egyik nagylábujját is lelakatolták, nehogy a kaszás trükköt kijátszva visszaszaladjon riogatni a falubélieket.

Magdalena Zagrodzka, a Nicolaus Kopernikusz Egyetem archeológusa a helyi sajtó érdeklődésére elmondta, hogy most először találtak ilyen megdöbbentő bizonyítékot 17-18. századi elődeik babonás gondolkodásmódjára. Mivel akkoriban a szláv népek körében rendkívül elterjedtek voltak a vámpír- és boszorkánylegendák, nem csoda, hogy csapatukkal már több, speciális temetést kapott egyén sírját volt lehetőségük feltárni, ám ilyen vérfagyasztó módszerrel még soha nem találkoztak.

Dariusz Polinski, a kutatás vezetője borzongató részletességgel számolt be arról, hogy őseik ezen kívül milyen technikákat alkalmaztak az elhunytak visszatérésének megakadályozása végett. Gyakorta levágták a holttest fejét és/vagy lábait, elégették, esetleg kövekkel dobálták meg, a rituálisan kivégzett áldozatokat pedig tömegsírokba hajították.

Bár a fent említett nemesasszony tiszteletteljes, méltó megemlékezésben részesült, a tudósok azt gyanítják, hogy valamilyen szerencsétlenségben vagy más módon halt meg tragikus hirtelenséggel, például öngyilkos lett. Az utóbbi két eshetőség egyébként is gyanúba keverte az áldozatokat, ilyenkor gyakran posztumusz sütötték rájuk, hogy kokettáltak az okkult világgal.

A szokatlan halálokok mellett árulkodó jeleknek számítottak továbbá a különféle mentális zavarok, a testi szabálytalanságok – például az összenőtt szemöldök vagy a pluszfogak –, illetve az akkortájt tudományos szemszögből még ismeretlen betegségek is, mint a kolera, a tuberkulózis vagy a veszettség.

Téged érdekelnek a különleges régészeti felfedezések?

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.