Jászai Mari, a tragikus sorsú férfifaló

Jászai Mari a színészkedés mellett cikkeket írt, fordított, és több nyelvet is sikeresen elsajátított. A színésznő nevét a Jászai-Mari díjon kívül egy négyeshatos megálló és egy Vénuszon található kráter is viseli, de ki volt ő valójában?

Patkányok között aludt, és rendszeresen verték

Krippel Mária 1850. február 24-én, Ászáron született. Nehéz gyerekkora volt, édesanyja korán meghalt, nyolc árvát hagyott magára. Édesapját, Krippel Józsefet „szent életű embernek" írta le naplójában, pedig a legkisebb rosszaságért is vízbe áztatott kötéllel verte a meztelen hátát. Annyira gyűlölte a Krippel (magyarul kripli, nyomorék) vezetéknevet, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette, és Jászaira kereszteltette magát.

Mari ötévesen elkerült otthonról, és szolgáló lett: évekig szalmán aludt, patkányok között, távol a családjától. A színésznő a könyvekben lelt vigaszra, és amikor csak tehette, olvasni tanult.A kis Mari később egy győri úriház cselédje volt, és a folyosón található művészek arcképeit látva szólalt meg benne az ősi színészösztön.

„A szennyből a tisztaságba, a sötétségből a fénybe: ez volt az én életem útja."

A königgrätzi csatában vesztette el a szüzességét

A színésznő 16 volt, amikor markotányosnőnek állt állt a königgrätzi csatába, hősies viselkedéséért kitüntetést és pénzjutalmat is kapott. Bár dicsőítették a katonák életének megmentése miatt, benne leginkább a félelem és a szégyenérzet maradt. Jászai Mari bűnösnek érezte magát, ugyanis a katonák többször is megerőszakolták, és attól félt, a színpadon állva valaki felismeri őt. Kiadott naplójában őszintén írt a katonai erőszakról, és a színházi évek alatti zaklatásokról is. Mivel akkoriban nem volt divat a #meetoo kampány, és nem tudták, hogy az áldozatot nemcsak hibáztatni lehet, sok támadás érte...

Markotányos nőből a Nemzeti Színház nagyasszonya

A csata után hazatért, majd nem sokkal később örökre elszökött családjától, és az ablakon át indult el a színésznővé válás útján. Először Székesfehérváron színészkedett, első sikereit Kolozsváron érte el. A budapesti felkérésre először nem is válaszolt, ugyanis azt hitte, csak vicc, aztán több mint ötven évig a Nemzeti Színházban játszott. Bemutatkozó előadásában Bánk Bán Gertrudisát játszotta, vitathatatlanul ő az egyik legnagyobb magyar tragika. Érdekesség, hogy amikor a Bánk bán című darabban megkapta Gertrudis szerepét, minden bánt kipróbált az ágyban is, és ha úgy vélte, nem elég jó a jelölt teljesítménye, akkor nem volt hajlandó színpadra állni a színésszel...

Kalandos szerelmi élete volt, kortársai igazi egyéniségként tartották számon. Tudta magáról, hogy jó színésznő, és kivételes tehetség, mégis szigorúan bírálta magát, és mindig több akart lenni.

Fő hibám, hogy mindig a temperamentumom győzte le az eszem és így mindig ízléstelenségbe sodródtam. Emiatt mindig morális undort éreztem önmagam iránt."

-mondta magáról.

Forrás: Országos Széchényi Könyvtár

Imádták, mégis mindig magányos volt

A hétköznapi életben szürkének érezte magát, a színpadon élt igazán, és egyetlen vágya volt: hogy szeressék, és ő is szerethessen.

„Szeretni valakit, felolvadni benne, érte élni, vele élni, vágyódni utána: ez az élet értelme!"

17 évesen férjhez ment Kassai Vidor komikushoz, házasságuk csak két évig tartott, és cseppet sem volt romantikus. Tiszavirág életű házassága után több híres kalandja volt, javában nála fiatalabb férfiakkal. Reviczky Gyulával is állítólag a halálos ágyán szakított, egy szinte még kamasz férfi kedvéért. Nem volt túl pozitív visszhangja a színésznő kalandjainak, az igaz szerelmet pedig közel 60 évesen élte át Plesch Jánossal.

Egy mesébe illő pályafutásnak Te tetted fel a koronáját János! Te, és egy koszorú lett életem jutalma(...)" - olvasható a színésznő 1908-ban írt levelében.

Jászai Mari 1922-ben ünnepelte az ország színészetének ötvenéves jubileumát a Nemzeti Színház színpadán. Akkor így értékelte életét:

„Mindig azt tettem, ami jól esett, és mindig az az érzésem volt, hogy jól tettem."

Halála után a Nyugatban a legműveltebb magyar asszonynak nevezték, aki utánozhatatlan, és aki nem a legnagyobb színésze, hanem a legnagyobb egyénisége volt a magyar színészetnek. Jászai Mari nevét őrzi a Vénuszon egy kráter, több közterület, hazánk egyik legrangosabb színművészeti kitüntetése, a Jászai-Mari díj.

Jó lenne, ha mindenki tudná, ki volt a nő, aki dühöngve gyűlölt és tombolva szeretett. Akinek az előadásaira akkor ültek be az emberek, ha szerettek volna lenyűgöződni. Aki csak azt szerette, akitől tudott tanulni valamit. Aki a régi Nemzeti épületének maradványaiból építtetett magának sírhelyet a Kerepesi temetőben, és gyakran megpihent saját síremléke előtt. Ő volt Jászai Mari, aki épp 172 évvel ezelőtt hunyt el.

Nyitókép: Országos Széchényi Könyvtár

Ezek is érdekelhetnek