A háremhölgyek egész életükben arra vártak, hogy egy éjszakát tölthessenek a szultánnal

A háremek mindig is izgatták az emberek fantáziáját, és ezen nem kell csodálkozni. Gondoljunk csak arra, hogy egy háremben sok száz vagy akár ezer nő élt, akik mind egyetlen férfit szolgáltak. Döbbenetes! Vajon hogyan kerültek a hárembe? Miképp éltek? Mi történt velük, ha gyermeket szültek? Kijuthattak-e a háremből valaha? Megannyi kérdés, melyekre most megpróbálunk választ adni.

Kezdjük is az elején! Lássunk néhány érdekességet a háremek titokzatos világáról:

  • A hárem arab eredetű szó, ami azt jelenti: tiltott avagy szent hely. Itt éltek a muzulmán férfi feleségei, ágyasai, a család hajadon nőtagjai, a gyerekek – a kisebb fiúk is –, és a női háziszolgák.
  • A hárem egyfajta státuszszimbólum volt, hiszen kettő, három, tíz vagy éppen több száz nőt eltartani nem tudott minden férfi. Így csakis a leggazdagabbak engedhették meg maguknak ezt a luxust.

  • A hárem fogalma sok kultúrában ismeretes volt. Például a kínai császároknak, a mongol kánoknak, a koreai királyoknak, de a mexikói azték uralkodónak, II. Montezumának és Asókának, a Maurja Birodalom indiai császárának is volt háreme. Mi több, az arab országok leggazdagabb családjai még a XX. század elején is fenntartották ezt az intézményt. Mégis, a leghíresebb háremmel az Oszmán Birodalom szultánja rendelkezett, amiről az alábbiakban írni fogok.

  • A hárembe tilos volt belépnie idegen férfiaknak a szultánon kívül. Ha mégis engedélyt kapott erre valaki, az csak és kizárólag szigorú óvintézkedések mellett tehette be oda a lábát. Ezért sem lehetett sokáig semmit sem tudni erről a világról, hiszen senki nem láthatta - aki aztán továbbadhatta volna -, mi folyik a hárem falai között.

  • A háremet kasztrált eunuchok őrizték, akik nagyrészt Szudánból, Abesszíniából vagy Egyiptomból származtak. Őket általában még gyermekként kiherélték, így szexuálisan nem jelentettek veszélyt a háremhölgyekre. Kivéve, ha nem sikerült teljesen a művelet...

  • A hárembe többféleképpen kerülhettek be a lányok. Lehettek rabszolgák, akiket a piacon vásároltak, elrabolt hajadonok, de az sem számított ritkaságnak, hogy egy család a szultánnak ajándékozta a lányát, így biztosítva az uralkodót hűségéről.
  • Volt idő, amikor az Oszmán Birodalom urának háremében egyszerre több mint ezer háremhölgy élt, de a női lakosztály teljes létszáma – őrökkel, szolgálókkal együtt – akár több ezer főt is kitehetett.

  • A hárembe csak és kizárólag gyönyörű és minden tekintetben makulátlan lányok kerülhettek be. A külső mellett azonban más szempontokat is figyelembe vettek, mielőtt valaki háremhölggyé vált volna. Először megvizsgálta egy orvos és egy bába, kiderítették, hogy szűz-e (ez alapfeltételnek számított), majd egy éjszakán át figyelték, hogy horkol-e a kiszemelt.
  • Forrás: AFP

     

  • Ha a háremhölgyek átjutottak minden szűrőn, új nevet kaptak, majd megkezdődött az éveken át tartó oktatásuk. A lányoknak meg kellett ismerkedniük az iszlám vallással, a török kultúrával, tudniuk kellett írni és olvasni, társalogni, táncolni, valamilyen hangszeren játszani és az etikettel is tisztában kellett lenniük. A lányok szexuális felvilágosítást is kaptak, hogy ha egyszer odakerülne a sor, ne álljanak tudatlanul a történtek előtt, s így ne okozzanak csalódást az uralkodónak. Természetesen ez az oktatás csak elméletben történt meg, hiszen a lányok szüzességét egyedül uruk vehette el.

  • Ha a szultán nőtársaságra vágyott, az első feleségét kellett meglátogatnia, így megvolt az asszonynak az a lehetősége, hogy maradásra bírja a férjét. Amennyiben ez nem sikerült, úgy mehetett tovább a háremhölgyekhez. Azt, hogy pontosan miként történt az aktuális ágyas kiválasztása, sok mendemonda övezi. Egyesek szerint a lányokat felsorakoztatták és amelyikhez kedvet kapott az elé egy zsebkendőt ejtett az uralkodó. Ezt azonban többen cáfolják és sokkal valószínűbb, hogy szolgákkal küldetett a kiszemelt lányért.

  • Azt a szerencsést, akit a szultán az ágyában akart látni, megfürdették, mindenhol szőrtelenítették, szépen megfésülték, felöltöztették, illatosították, így járulhatott a fenséges úr elé.

  • Miután a szultán kedvét lelte egy háremhölgyben a lány előrelépett a rangsorban. Új szálláshelyet kapott és reménykedhetett, hogy a légyott nyomán teherbe esett – ez volt ugyanis az egyetlen út a felemelkedéshez.

  • Azok a lányok, akik a szultánnak fiút szültek magasabb rangra emelkedtek, saját lakrészt és szolgákat kaptak.

  • A fiúgyermeket szülő feleségek és ágyasok között azonban ádáz harc dúlt, hiszen - mivel nem a legidősebb fiú volt automatikusan a trónörökös -, mindenki azt akarta, hogy az ő fia legyen az új szultán, így nem volt ritka a háremben a cselszövés, az árulás, a besúgás, de még a gyilkosság sem.

 A háremek titokzatos világa valószínűleg csak annak romantikus és izgalmas, aki távolról szemléli. Nem hinném, hogy bármelyik nő szeretett volna eladott rabszolgaként, elrabolt kislányként vagy a szülei által elajándékozott nőként - több száz sorstársával együtt - versenyezni egy férfi kegyeiért és haláláig elzárva élni. A háremhölgyek élete egzotikusnak tűnhet, ugyanakkor másból sem állt, minthogy betartsák a szabályokat és arra várjanak, hogy a szultán legalább egy éjszakára kiválassza őket, hiszen ez volt az egyetlen út egy jobb élet felé. A legtöbb lány sosem került közeli kapcsolatba a szultánnal. Ők magányosan, a szerelemtől és a testi örömöktől megfosztva, szűzen haltak meg – esetleg leszbikusak lettek, vagy az eunuchokkal próbálkoztak, ezért a bűnért azonban a fejükkel fizethettek.

Ha tetszett a cikk, ez is érdekelhet: Nyomorult szépség - Kínában csak a megcsonkított lábú nők számítottak szexinek vagy az indiai özvegyek sorsáról szóló írás.

Nyitókép: AFP

Ezek is érdekelhetnek