A szerelem soha nem fog kimenni a divatból

Ki ne emlékezne a Szerelmünk lapjaira, vagy a „Szív hidjai" nagy romantikusokra? Sorolhatnánk még a nagy románcokról szóló filmeket, de most egy aránylag friss mozit szeretnék ajánlani.

Szerintem a végtelenségig tölthetnénk a Szerelmes témák tárházát, mert vannak dolgok, amik sosem mennek ki a divatból. A szerelem is ilyen. Emlékeztek még az internet előtti időkre, amikor még sem mobiltelefon, sem Messenger üzenet nem létezett? Jöttek-mentek a szerelmes levelek egymás között, a sulipad alá bújtatott, cetlikre írt, névtelen vallomások, titkos hódolóktól. Micsoda idők voltak azok... Volt valami megmagyarázhatatlan izgalom, valami fűszer, valami pikantéria az egészben. Varázslatos volt.

Nemrég bukkantam rá a Netflixen „Az utolsó szerelmes levél"- re és teljesen maga alá gyűrt.
A történet egy a régmúltban született titkos szerelmi románc és napjainkban kibontakozó szerelmi kapcsolat között húz párhuzamot. Talán ez a film nagy előnye, hisz lebilincselően hat ránk már az első perctől kezdve, s nem egy, hanem egyből két világban, két különböző korban találjuk magunkat.

Borsóhéjban a tartalomról:

A fiatal újságírónő munkája során szerelmes levelezésekre bukkan az 1960-as évekből, és valami belső vágy késztetésére elindul a különös kapcsolat rejtélyének felderítésére. Ahogy keresgél a múltban, kezd egyre jobban – bár elég lassan – kibontakozni valami közte és a hallgatag levéltáros fiú között. Ahogy a lány beleveti magát a nyomozásba, egyre érdekesebb részletekre bukkan, és olyannyira messzire merészkedik, hogy kezébe veszi a hajdan elszakadt szerelmesek sorsát. Vakmerő lépésre szánja el magát és a láthatóan „odáig, meg vissza" lévő kollégát is magával rántja a különös kalandba.

Forrás: Netflix

A film, t. Jojo Moyes regénye alapján készült, amit én ugyan nem olvastam, mégis számtalan vélemény a könyv mellett szól a filmmel szemben. Ettől függetlenül a szentimentális nézőknél, - mint amilyen én is vagyok -, szerelem volt első látásra.

A nagy számok törvénye alapján azonnal a hazai nézettség élvonalában találta magát. Egy jó filmhez elengedhetetlen egy jó történet, egy sikeres író, illetve minimum két zseniális főszereplő. Utóbbiakból ott volt a szerelmes asszonyt megformáló: Shailene Wodley, akit már A beavatott sorozatból, illetve a szintén Netflixes Hatalmas kis hazugságok-ból már ismerhetünk. Nem elhanyagolható jelenség, A mindenség elméletében, valamint a Star Wars-ban feltűnő Felicity Jones sem, akire szintén fontos szerepet osztottak. A férfiak között pedig megjelent az egyre többet látható Callum Turner is.

Meg kell jegyeznem, hogy néhány szereplőválasztástól eltekintve, véleményem szerint egy csodálatos filmről beszélünk. Olyannyira, hogy mind a zenéje, mind a hangulata pontosan oda repített, ahová repülni szerettem volna. A szerelem szárnyára ültetett az első perctől kezdve és egészen az utolsó képkockáig fogta a kezem. Amikor a végére értem, csak ültem és zokogtam a kanapén. Úgy tíz percig... Rég nem láttam már ennyire hatásos bemutatását a soha el nem múló szerelemnek. Mert a szerelem örök, és míg a világ marad a középpontban.

A szerelem erejével minden legyőzhető, minden túlélhető és újraépíthető. A szerelem sosem lehet kor és időfüggő. A szerelem nem ismer határokat. Messzemenően túlmutat rajtuk. Pontosan erről szól ez a történet. Ez a lényegi mondanivalója. És a képernyőn keresztül ez nagyon átjött. Nálam mindenképpen betalált!

Ezek is érdekelhetnek