Zrínyi Ilona, akiben egyesült a női báj és egy harcos ereje

Gróf Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin leányaként látta meg a napvilágot. Nevét többek között azzal is beírta a történelembe, hogy ő volt I. Rákóczi Ferenc, majd Thököly Imre felesége, erdélyi fejedelem, majd a szabadságharcos II. Rákóczi Ferenc édesanyja.

Tudása, műveltsége mellett bátorsága és tettei önmaga jogán is híressé tették. Kitűnő neveltetést kapott: beszélt horvátul, magyarul, latinul és németül. Értett a gyógyfüvekhez, melyekből orvosságot és különböző gyógyvizeket készített, híres volt lekvárjairól, virágos kertjéről, de ugyanolyan jól jeleskedett a halászatban, kardforgatásban, solymászatban. Kitűnő kardvívó volt, nagy szakértelemmel kezelte az ágyúkat. A fennmaradt írásos emlékek kivételesen szép arcú, karcsú nőként emlékeznek róla, akiben azonban férfias bátorság lakozott.

1666-ban feleségül ment I. Rákóczi Ferenchez, három gyermekük született. Elsőszülött gyermekük, György még csecsemőkorában meghalt, majd megszületett Julianna, nem sokkal később pedig Ferenc, akinek születése után nem sokkal, 1676-ban elhunyt a fejedelem. Az özvegyen maradt Zrínyi Ilona elérte a császárnál, hogy ő maradhasson a gyermekei gyámja. Ez egyben azt is jelentette, hogy az ő kezelésében maradt a hatalmas Rákóczi vagyon, többek között Regéc, Sárospatak, Makovica és Munkács várai, parancsnokságuk. Férfiakat megszégyenítő erővel és bölcsességgel intézte az óriási Rákóczi-birtok ügyeit. Az udvar és az akkori nemesség legnagyobb felháborodására elfoglalta Sáros Megye főispáni tisztét is, így nemcsak várparancsnok, hanem nemesi birtokigazgató is lett.

Ezután gyermekeivel Munkácsra költözött. Ekkor találkozott a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imrével, akit a nép csak a „kuruc királynak" hívott, s akit a csatákban tanúsított rettenthetetlensége, ugyanakkor nemes lelke és igazságos, becsületes viselkedése miatt szinte istenítettek. Zrínyi Ilona soha nem tudta megbocsátani a császárnak családja szétzilálását, ezért teljes mellszélességgel Thököly mellé állt az ellene folyó harcban és részese volt férje oldalán a Habsburgok elleni kuruc felkelésnek. Szerencséje mégis elhagyta, a sorozatos árulások következtében Thököly fogságba esett, a fejedelemasszony pedig elveszítette minden vagyonát.

Forrás: Wikipedia/Madarász Viktor

Munkács várában menedékre talált, békére azonban nem. A császári seregek, Eugenio Caprara tábornagy vezetésével ostromra indultak ellene, ám legnagyobb döbbenetükre a bátor asszony több, mint két éven át védte eredményesen a várat úgy, hogy a legmostohább körülmények között is együtt harcolt katonáival a bástyákon. Tette mindezt várandósan, majd koraszülött gyermekét elveszítve a gyásszal is megküzdve.

Végül 1688. januárjában kénytelen volt a várat feladni, de elérte, hogy annak védői amnesztiát kapjanak, és a Rákóczi-vagyon gyermekei nevén maradt. A megállapodás értelmében Bécsbe utazott velük együtt, ahol azonban a megállapodást megsértve, gyermekeit elvették tőle. Az Orsolya-rendi zárdába kényszerítették a császár túszaként, ahol lányát, Juliannát is nevelték. Fiát, II. Rákóczi Ferencet pedig jezsuita iskolába vitték, hogy hithű császári katonát faragjanak belőle, végleg elszakítva egymástól anyát és fiát: soha többé nem találkozhattak.

Végül mégis fordult egyet sorsának kereke: 1690-ben, a zernyesti csatavesztés során Heissler gróf Thököly fogságába került, akit 1692-ben kicseréltek Zrínyi Ilonára. Mindketten török száműzetésbe, Nikodémiába kerültek, ahol a nemes lelkű, egyedülállóan bátor fejedelemasszony végül 1703-ban vett búcsút az élettől. Életútja, lelki ereje, a nőiséget és a rettenthetetlen harcost ötvöző egyénisége élő legendává tették, emléke a mai napig a hős várvédők sorát gazdagítja.

Nyitókép: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

    Ezek is érdekelhetnek