Szüfrazsettek. Női harcosok, akiknek sok mindent köszönhetünk

A szüfrazsett mozgalom tagjai mindent megtettek azért, hogy magukra vonják a figyelmet. Az elszánt és bátor nők szinte bármire képesek voltak az egyenjogúságért: éhségsztrájkoltak, megzavarták a kormány üléseit, kerítéshez láncolták magukat.

Emmeline Goulden tíz testvérből a legidősebbként, politikailag radikális nézeteket valló családban cseperedett fel. Szülei a rabszolgaság eltörléséért küzdő mozgalom tagjai voltak és támogatták a nők szavazati jogát, így a nézeteik már igencsak korán hatással voltak a kis Emmeline-re. Édesanyja tizennégy évesen vitte el először a lányát egy gyűlésre, ahol a nők választójogával foglalkoztak.

Emmeline Párizsban járt egyetemre, majd miután visszatért Manchesterbe, megismerte későbbi férjét, Richard Pankhurst-öt, aki nála 24 évvel volt idősebb. A férje radikális ügyek mellé is letette a voksát, ez alól pedig a nők szavazati joga sem volt kivétel. Emmeline és Richard a nagy korkülönbség ellenére azonos értékrendet vallottak, ami valószínűleg még inkább összekovácsolta kettejüket.

A pár házasságában öt gyermek született, ám Emmeline az anyai teendők mellett sem tudott elszakadni a politikától és férjével együtt gyakran tartottak politikai gyűléseket otthonukban.

A házaspár együttműködésének gyümölcse a Women's Franchise League, amit közösen hoztak létre, 1889-ben. Céljaik közt szerepelt a férjezett és hajadon nők felszabadítása, mivel abban az időben voltak olyan csoportok, amik csak az egyedülálló nők vagy özvegyasszonyok számára próbáltak szavazati jogot kiharcolni. Az általuk létrehozott szervezet nem volt annyira sikeres, mint amennyire remélték. Emmeline férje időközben elhunyt, így a nőnek a magánnyal is meg kellett küzdenie, hiszen az őt mindenben támogató kedvese eltávozását nem volt könnyű feldolgoznia. Az asszony azonban nem adta fel. 1903-ban megalakította a WSPU-t, azaz a Women's Social and Political Uniont. Ez a szervezet sokkal radikálisabb nézeteket vallott és tagjai kizárólag elszánt nők voltak, akik ha kellett, határozottan felléptek. A szervezet tagjait nem csak a gazdag társadalmi rétegekből származó nők képezték, hanem a munkásnők és alacsonyabb osztályokból származók is.

A szüfrazsettek harcoltak a nők családon belüli alárendeltsége ellen, és a nők nagyobb szerepvállalását tűzték ki célul. A politikai gyűléseket gyújtogatásokkal és bombatámadásokkal zavarták meg. Emmeline Pankhurst következő mondata pedig már szinte szállóigévé vált: „Mi azért harcolunk, hogy eljöjjön az idő, amikor egy születendő kislány egyenlő esélyekkel vág neki az életnek, mint fiútestvérei."

A szüfrazsetteket sokszor bebörtönözték, ők pedig ennek ellenére sem vonultak vissza, hiszen a börtönben éhségsztrájkba kezdtek. A kormányzat ezért a cselekedetért a kényszertáplálás eszközét alkalmazta. Ez az eljárás kegyetlen és veszélyes volt, ami újra és újra visszatért, mindeközben brutálisabbnál brutálisabb eszközöket alkalmaztak a táplálék bejuttatására. Kitty Marion, aki 232 alkalommal eset át a kínzáson, megőrült – és ez nem számított egyedi esetnek. Előfordult, hogy egy nő összes testnyílásán megpróbálták a táplálékot a szervezetbe kényszeríteni.

A sok megpróbáltatás és küzdelem azonban világszerte változásokat eredményezett. Emmeline Pankhurst nem élhette már meg a teljes választójogi egyenlőtlenséget. Viszont fáradozásai nem voltak hiábavalóak, hiszen a változás már 1918-ban kezdetét vette, amikor a 30 évesnél idősebb, brit, férjezett asszonyok, akik vagyonnal rendeleztek, megkapták a szavazati jogot. Végül azonban a férfiakéval azonos szavazati jogokat a brit nők csak később, 1928-ban kaptak.

Nyitókép: Shutterstock