Egy zsidó lány, aki német tisztek feleségeinek varrt a koncentrációs táborban

A második világháborút feldolgozó történetek mindig nagyon megrázóak és könnyeket csalnak a szemünkbe.

Számos olyan regényt és filmet ismerünk, amiben egy olyan zsidó családot, férfit vagy nőt ismerhetünk meg, aki túlélte a borzalmakat, de az ott megélt események örökre meghatározzák a hátralévő életét. A holokauszt áldozatainak története egy mindmáig kimeríthetetlen téma. Folyamatosan napvilágra kerülnek azok a  nem mindennapi történetek, amik olyan megrázó eseményeket mondanak el, amiről mi a mai nyugodt életünkben még rémálmainkban sem gondolunk.

A legtöbb Auschwitzban játszódó film regény vagy sorozat azt mutatja be, hogy milyen volt az élet a csíkos pizsamába öltöztetett, halálra dolgoztatott, csontsoványra fogyott, fogvatartott zsidók számára. A haláltáborok barakkjaiban olyan méltatlanul bántak az emberekkel, ahogy a legtöbben az állatokkal sem tennénk. Belegondolni sem tudunk abba a szenvedésbe és fájdalomba, amit azoknak kellett átélniük, akik pontosan tudták, hogy minden egyes nappal nem csak a fogság, de az életük végéhez is közelebb vannak.

A legkönnyfakasztóbbak talán azok a történetek, amiket azok a kisgyerekek mesélnek el, akiknek egy kegyetlen koncentrációs táborban kellett egy szempillantás alatt felnőtté válniuk. A csíkos pizsamás fiú című film óriási sikert aratott, amikor 2008-ban megjelent a mozivásznon. Ahogy a címéből is lehet következtetni, a történet egy csíkos rabruhába öltöztetett kisfiúról szól, aki a kerítés másik oldalán összebarátkozik az éppen vele egyidős német kisfiúval. Az acél súlyú tragédiát még a legerősebb lelkű nézőnek is hosszú órákba telik feldolgozni.

Ezzel a történettel veszi fel a versenyt, az az ifjúsági regény, amit Lucy Adlington vetett papírra, és egy tizennégy éves kislány szemüvegén át láttatja az olvasóval a németek által működtetett gyilkoló tábort. Már az is meghökkenésre ad okot, hogy valaki ifjúsági regényt ír a történelem e borzalmakkal teli időszakáról. Ám Lucy Adlingtonnak ez nem jelentett nehézséget, hiszen könnyed, magával ragadó történetet oszt meg az olvasóival. A piros szalag című ifjúsági regény központi témája a második világháború mellett a szabászat, a varrás, és a divat. Néha olyan aprólékosan mesél az anyagok finomságáról, hogy el is felejtjük, hogy egy haláltáborban vagyunk. A történet helyszíne ugyan egy valós hely, hiszen az auschwitzi tábor parancsnokának felesége által létrehozott szabászat valóban létezett, de a szereplőket az író teremtette.

Forrás: Európa kiadó

A történet főszereplőjét, a tizennégy éves Ellát az utcáról gyűjtik be, amikor barátnőjével az iskolából sétál hazafelé. Egészen Auschwitz-Birkenauig viszik, amely a regényben csak Nyírliget néven szerepel. A kislány a Felső Ruházati Műhelyben kap munkát, ahol kivételes tehetségével azonnal kitűnik társai közül. Ella remekül szab és varr, hiszen a nagymamája a divatszakma minden praktikájára megtanította.

A kislány gyermekkora óta saját szalonról és csodaszép ruhákról álmodozik. Amikor a műhelybe kerül, gyönyörű luxus minőségű anyagokkal dolgozhat, de ő maga csak egy kopott csíkos ruhát kap, pontosan úgy, mint az összes többi fogvatartott. Ám még ez sem zavarja annyira a kamaszlányt, hiszen a csipkék, tüllök, fodrok világában úgy érzi, hogy azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret.
Első munkanapján még nem is sejti, hogy a varroda nem egy átlagos divatszalon, és a megrendelőik sem egyszerű hétköznapi emberek. Hamar kiderül, hogy német tisztek feleségeinek készülnek a nem mindennapi szabású és anyagú méregdrága ruhák.

Amikor rájön, hogy itt minden nappal egyre kevesebb esélye van a túlélésre, egyértelművé válik előtte, hogy minden egyes öltéssel az életéért küzd. A vele együtt dolgozó lányokkal akár barátnők is lehetnének, ám ezen a helyen nincs helye barátságnak, hiszen, aki hibázik vagy másokon segít, az a saját életét teszi még nagyobb kockára.

A regény egy kamasz szemén keresztül láttatja a második világháború miatt fogvatartott zsidók életét. A történet szereplői ugyan kitaláltak, de az írónő, Lucy Adlington auschwitzi varrónők igaz történeteit vetette papírra.

A megrázó történet egy új perspektívából, egy élni akaró tini lányon keresztül mutatja be a koncentrációs tábort. A regény egyszerre magávalragadó és megrázó is. 

„Amikor először hallottam róla, hogy emberek felszálltak a kéménybe, azt hittem, úgy értik, hogy ki kellett tisztítaniuk őket, mint a kéményseprőknek. Szerettem volna továbbra is ezt hinni, de ahhoz túl sok volt a füst, túl sok volt a hamu. Túl sok ember érkezett és tűnt el. Ne gondolj rá. Gondolj a ruhákra."

Makra Lídia

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek