4 okom is van, amiért imádni fogod a Star Wars filmeket, különösen a Sitheket

Az első Star Wars élményem még gyerekként ért, és bár nem szippantott be teljesen, mégis meghatározó filmes tapasztalatot nyújtott. Mostani fejjel is imádom visszanézni őket, egyáltalán nem érzem, hogy az elsőt 1977-ben, 44 évvel ezelőtt mutatták be.

A Star Wars látványvilága lenyűgöző, ám nem az űrbéli harcok, és a lézerkardok suhogása teszi mesterművé és örökérvényűvé a Csillagok háborúját. George Lucas visszanyúlt a régi mesék gyökereihez, és kissé mögéjük tekintve megalkotta a jó és rossz végtelen harcának történetét. Egy kiváló fantasy, mely könnyedén képes behúzni a nézőt a világába.

1. Bár elsőre valóban úgy tűnik, a jó és rossz harcáról szól, hamar rájövünk, hogy sosem nyerhet egyik oldal sem. A Galaxisban létező élő dolgokat ugyanis átjárja az a fajta „erő", ami mindig az egyensúlyra törekszik. Ez nem jó és nem is rossz, hiszen a pusztítás bizonyos mértékben nélkülözhetetlen a teremtéshez, a halál az élet része. A folyamatos harcuk elengedhetetlen tehát az egyensúly eléréséhez és pillanatnyi megtartásához. Ahogy Rousseau fogalmazott, a cél az aranyközépút, ám ezt szinte lehetetlen hosszú távon megtartani.

2. Nincsenek túltolva benne a makulátlan karakterek. Hibáznak, rossz döntéseket hoznak, ellenszegülnek a parancsoknak, mesterük ellen fordulnak. Vannak például Jedik és Sithek is, akik jelleme emberszerű, tehát aktívan él bennük az „erő"mindkét oldala, és a döntéseiken, mestereik útmutatásán, valamint személyiségük magján múlik, hogy melyiket engedik magukban eluralkodni, vagy épp mikor.

3. A filmtörténelemben Darth Vader alakjára hosszú ideig kellett várni. Ő az a gonosz, aki egykor a jók oldalán állt, ám belső félelmei, ha lehet így fogalmazni, démonai végül a sötétségbe taszították. Természetesen érződik korábban is, hogy számos olyan tulajdonsággal bír, melyeket negatívnak, rombolónak tekintünk – önteltség, hatalomvágy -, de igazán a legmélyebb emberi érzés löki át a sötét oldalra, a szerelem. Ez pedig számomra gyönyörű képet alkot az emberi érzelmekben rejlő veszélyekről.

4. A jók több ezren vannak, a rosszak csupán ketten. Érdekes ez a fajta felfogás. Bár tudjuk más forrásokból, hogy korábban a Sithek is hasonló létszámban voltak jelen a Galaxisban, ám belső harcaik, ellentéteik miatt gyengébbekké váltak, végül a rendjük leredukálódott egy mesterre és az ő tanítványára. Az erő sötét oldalán nincsenek bölcs vének, hiszen a mester számára az jelenti tanítványa tökéletes kiképzését, ha képessé válik őt legyőzni. Ilyen formán a Sithet érdekes módon az erő sötét oldalát még maguknál is fontosabbnak tartják, és feláldozzák magukat érte. Teszik ezt úgy, hogy az önfeláldozás abszolút pozitív tett. A Jedik azonban sok száz mesterükkel és padavanjaikkal hatalmas vallást alapítottak, melyben folyamatosan toborozzák az új tagokat: keresik azokat a gyermekeket, felnőtteket, akik képesek a kozmikus erőt érezni, irányítani, mivel az erő sötét oldala annyira mély és nagyhatalmú, hogy az egyensúly csak ilyen létszám különbséggel tartható fenn.

Még rengeteg mindent írhatnék, de talán ez is elég ahhoz, hogy ma elővedd az egyik részt, és eltölts a Star Wars világában pár órát.

Az erő legyen veled!

Nyitókép. shutterstock