Nagy Katalin cárnő: 8 év házasság után még szűz volt, majd híres férfifaló lett belőle

Nagy Katalin cárnőről sok embernek az jut rögtön az eszébe, hogy az uralkodónő csak úgy falta a férfiakat, szexfüggő volt, pedig valójában monogám életet élt, aki busásan megjutalmazta exeit a szakítások után.

II. Katalin, ismertebb nevén Nagy Katalin Oroszország leghosszabb ideig uralkodó női uralkodója volt, aki sokat tett az országért – új városokat épített, fejlesztette az oktatási rendszert, kibővítette a határokat, támogatta a kulturális projekteket és a művészeteket – mégis szerelmi élete keltette a legnagyobb feltűnést. A szakértők szerint 12-22 férfival volt dolga, ami akkoriban még erkölcstelennek számított. Valójában Katalin talán leginkább kapcsolatfüggő volt, irtózott tőle, hogy akár egy órára is szerelem és férfi nélkül maradjon.

A fiatal lány 1745-ben, 16 évesen házasodott be az orosz királyi családba. Hamar világossá vált számára, hogy férje, a későbbi III. Péter egy éretlen nagy gyerek, aki a házasélet helyett inkább alkoholba fojtotta érzéseit és játékkatonákkal játszott. Katalin nyolc év házasság után, 23 évesen még hivatalosan szűz volt, ám egy idő után megelégelte, hogy férje nem ér hozzá és szeretőkkel vigasztalódott. Végül esküvőjük után 10 évvel megszületett első gyermeke, akinek a mai napig nem tudni, ki az apja valójában.

Péter édesanyja, Erzsébet cárnő 1761-ben halt meg, Péter trónra került és vele együtt Katalin is. Az éles eszű nő hamar felmérte, hogy férje alkalmatlan az uralkodásra, úgyhogy igyekezett minél több tudást magára szedni és jó kapcsolatokat kialakítani. Szeretőjével, Grigorij Orlovval kitervelték, hogyan távolítsák el Pétert a trónról: az államcsíny sikeres volt, Katalin 33 évesen cárnő lett. Hat hónappal trónra kerülése és három nappal lemondása után, 1762. július 17-én III. Péter meghalt, egy verekedés során gyilkolta meg Orlov öccse. Bár sokan azt gondolták, hogy a gyilkosság Katalin parancsára történt, a későbbi kutatások szerint nem volt köze hozzá.

Forrás: Sputnik via AFP/Manushin

Orlov szerette volna Katalint feleségül venni, de a cárnő pár évre rá tőle is megszabadult. Egy hosszú kiküldetésre küldte, s közben már egy új szeretőt választott magának, a 28 éves lovasgárda-hadnagyot, Alekszandr Vaszilcsikov-ot. Románcuk nagyjából két évig tartott, amíg meg nem érkezett Nagy Katalin életébe legnagyobb szerelme: Grigorij Patyomkin. Ő volt az a férfi, aki igazán megérintette a cárnő szívét: éjszakákba nyúlóan beszélgettek, stratégiákat gyártottak, szerelmes leveleket írtak egymásnak. A pletykák szerint Nagy Katalin hozzá is ment szerelméhez feleségül, bár ez sosem bizonyosodott be. A szenvedélyes szerelmet egy idő után nagy viták váltották fel, így a pár szakított, de utána is jó barátságban maradtak egymással. Olyannyira, hogy Patyomkin mutatta be neki soron következő szeretőit.

Patyomkin nyomába azonban senki sem tudott érni. Kapcsolatai ezután rövidebbek lettek és kevésbé tartalmasak. Pjotr Zawadowski csak a napi szexet biztosította a cárnőnek, majd következett a 21 éves Alekszander Lanszkoj, aki Nagy Katalin legfiatalabb szeretője volt. A cárnő tanítgatta, művelte ifjú kedvesét, aki négy év után elhunyt egy balesetben. Alekszander Dmitrijev-Mamonov másfél évig élt együtt az uralkodóval, egészen addig, amíg meg nem csalta Katalint egy hercegnővel. II. Katalin utolsó éveit a szintén nagyon fiatal és becsvágyó Platon Zubov-val töltötte, aki kihasználva Katalin vonzalmát jelentős hatalomra tett szert. A cárnő végül 1796-ban, 66 évesen halt meg.

Nagy Katalin szerelmi élete állandó téma volt: nimfomániával, leszbikusággal vádolták, de a legdurvább az a mítosz volt, mely szerint az uralkodónő egy lóval közösült és eközben halt meg. Az igazság azonban ennél sokkal unalmasabb: bár Katalinnak több szeretője is volt, velük több évig tartó monogám kapcsolatban élt. Imádta a szerelmet, viszont a hatalmát féltette, ezért nem szeretett volna újra férjhez menni. Nagylelkű volt. Ha kiábrándult egy szeretőjéből, busásan megjutalmazta: hatalmas palotákat, néha egy országot ajándékozott nekik és sok pénzt, hogy családjukkal együtt életük végéig jól élhessenek. VIII. Henrikhez képest, aki szeretőit bebörtönözte és lefejezte, ő szépen kifizette őket és egy szép jövőt biztosított nekik. Ezáltal élete végéig népszerű maradt az ifjú titánok körében, bár sosem tudhatta, hogy az ő személye vagy inkább a hatalomvágy motiválja őket.

Kezdőkép: AFP

    Ezek is érdekelhetnek