Pszichés zavarok és bántalmazás: ez a Disney hercegnők igazi élete (18+)

Gyerekként nem okozott különösebb megrökönyödést bennem a Disney mesékből ismert hercegnők reakciói. Azt láttam bennük, hogy végtelenül jó lelkük van, ami minden viszontagság ellenére elnyeri méltó jutalmát. Ám felnőttként már egészen másként látom őket.

A legtöbb Disney mese alapját régi történetek adták, melyek eredeti, brutálisabb változatairól korábban már írtunk. Most tehát csak az „álomgyár" által kreált meséket, és a bennük szereplő hősnőket fogom, ha nem is kielemezni, de valódi emberi érzésekkel és reakciókkal felruházni, valamint kicsit mélyebben megismertetem a gyermekek két kedvenc és minden szülő számára alapmesékben rejlő elfedett borzalmakat.

Hamupipőke

Az alapkonfliktus a korcsosult családi dinamikában keresendő. A fiatal lány korán elveszíti édesanyját, ami már önmagában egy hatalmas trauma, Erre jön apja újraházasodása, majd halála – amit kimondatlanul is tudni lehet, hogy második felesége idézett elő. A fiatal lány ezután rabszolgaként él saját otthonában. Elvették tőle még elsődleges identitását is, hiszen bár Hamupipőkének hívjuk, az igazi nevét nem tudjuk meg, ezt a gúnynevet két mostohatestvére ragasztotta rá. Azzal, hogy saját magát is ilyen módon nevezi meg, érezhetően teljesen alárendeli magát mostohái elnyomásának.
Feltehetően ez a fajta élet komoly hatással volt a mentális egészségére, ami többek közt hallucinációkhoz is vezetett. Reménytelen és magányos élete, mely tele van verbális bántalmazással, kizsákmányolással oda vezet, hogy teremt magának egy másfajta valóságot. Ebben lesz egy Tündérkeresztanyja, aki segít neki eljutni a királyi bálba, ahol a herceg meglátva őt, azonnal beleszeret, és nem nyugszik, míg feleségül nem veszi.

Lássuk be, a valóságban Hamupipőke sorsának két reális kimenete lett volna: egyik nap vagy szembefordul bántalmazóival, és megmérgezi őket – hiszen ő készítette az ételeiket, melyekből maga nem is ehetett -, vagy öngyilkos lesz.

Forrás: Shutterstock

Hófehérke

A csodaszép lányka, akinek a bőre fehér, mint a hó, a haja fekete, mint az ében, az ajka pedig vörös, mint a vér. A Disney mesékhez méltón ő is korán elárvul, mostohája pedig egy öregedő nő, aki irigykedve tekint a serdülő Hófehérkére. A mesében persze van varázstükör, boszorkány, vadász és fondorlatos gyilkossági kísérletek, de a valóságban tényleg ennyire nehéz lett volna eltenni láb alól valakit a középkorban?

Tegyük fel, hogy a mostoha nem boszorkány, és nem Hófehérke szépségére, hanem a hamarosan fejére kerülő koronára irigy. A középkorban nem ez lett volna az első és egyetlen merénylet, mely a trónért folyó harcban gyermekáldozattal jár. Méreg, bérgyilkos... több lehetőség is adott, hogy a királynő – aki feltehetően csupán régensként uralkodott, míg Hófehérke eléri a koronázási kort – megszabaduljon a teljhatalmának útjában álló lánytól. Sőt, egészen biztosan nem is várt volna ilyen hosszú ideig. Feltéve, ha valóban bántani akarta. A mesében szereplő gyilkosságra való felbujtás és gyilkossági kísérletek mikéntje azonban arra engednek következtetni, hogy a királynőnek ez egyáltalán nem állt szándékában. Hófehérke a skizofrénia tüneteit produkálja: paranoiás – azt hiszi meg akarják ölni -, téveszmék és hallucinációk gyötrik – lásd a törpéket, és az üvegkoporsóban rátaláló herceget -, valamint Inkoherencia is megfigyelhető nála.

A valóságban tehát az árva Hófehérke, aki izoláltan élte életét, paranoid skizofréniája miatt – ami már korábban is jelentkezhetett nála, de az évek alatt állapota súlyosbodott – meg volt győződve arról, hogy mostohája az életére tör. Elszökött hát a várból, egyenesen az erdőbe, ahol napokon át bolyongott, majd meghalt.

Nyitókép: shutterstock

    Ezt olvastad már?