A tojást tojó húsvéti nyúl lehet Szűz Mária megtestesítője

Az gondolom, hogy a húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, senki előtt sem titok. Az egyház nem Jézus Krisztus keresztre feszítését ünnepli, hanem a feltámadását, amivel megváltotta az embereket. Mozgó ünnep, ami azt jelenti, hogy nincs fix napja: a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap (március 22. és április 25. között). Jézust a zsidó húsvét előtt ítélte halálra Poncius Pilátus, nagypénteken keresztre feszítették, és vasárnap hajnalban, föltámadván a halálból, megmutatkozott tanítványainak.

A húsvéthétfőhöz fűződő népszokás a locsolás és ennek jutalmául a festett tojás– ami régen mindig piros volt - ajándékozása. A locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi. A locsolkodó vers és a kölnivel való locsolkodás később terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is.

Az első írásos emlék a húsvéti nyúlról egy német orvos nevéhez fűződik. Johannes Richier 1682-ben írt tanulmánygyűjteményében 16 oldalon át foglalkozik a húsvéti tojásokkal. A teológia iránt is érdeklődő orvos említést tesz az Osterhase-ről – ami németül húsvéti nyulat jelent. Ez a mondabeli állat a nyugat német területeken volt ismert, színes tojásokat tojt, amiket elrejtett a kertben, a gyerekek pedig húsvét vasárnapján megkeresték. Az orvos elsősorban arra tért ki, hogy az így megtalált és megevett tojásoktól a gyerekek gyakran panaszkodnak hasfájásra.

A tojást tojó nyúl pontos eredettörténete nem ismert, de feltehetően köze van a kereszténység előtti termékenységünnephez. Az Ostara hasonló időpontban volt, mint a ma ismeretes húsvét (Oster), azaz az északi vidék tavaszi napéjegyenlőségekor. A tojás mindig is a termékenység szimbóluma volt, húsvéti díszítése pedig bizonyítottan a középkor óta szokás.

A nyúl és a húsvét összekapcsolódása igen érdekes tényeken és hiedelmeken alapszik. Adott a nyúl, mint igen szapora állat egy különleges képességgel, a szuperfetációval: a nőstény nyúl képes úgy teherbe esni, hogy még vemhes. Emiatt az emberek sokáig azt hitték, hogy a nyulak képesek az önmegtermékenyítésre, amit végül összekötöttek a szeplőtelen fogantatással. A reneszánsz művészek előszeretettel ábrázolták a nyulakat vallási témájú képeiken, mint a tisztaság és a termékenység szimbólumai. Tiziano A Madonna és a nyúl című festményén például Szűz Mária egy fehér nyulat simogat, az állat pedig egyértelműen a kép egyik központi alakjaként jelenik meg.

Tehát a nyúl és a tojás is hasonló jelentéssel bírtak - termékenység, újjászületés – melyeket összegyúrva megszületett a hímes tojást rakó nyúl alakja.

A húsvéti nyúl kedves figurája a XVII. századtól kezdve megállíthatatlanul elkezdett terjedni Európában, majd a német bevándorlókkal az Egyesült Államokban is, ma pedig szinte elképzelhetetlen nélküle ez az ünnep.

Nyitókép: shutterstock

Forrás: MTI és saját gyűjtés