"Te vagy az én briliáns barátnőm, a legjobbá kell válnod, nem érhet nyomodba se nő, se férfi"

De ki is az az Elena Ferrante?

Na, ez az, amit senki nem tud, ugyanis az írónő könyveinek rendkívüli sikere kapcsán sem hajlandó felfedni a kilétét. Névtelen nyilatkozatban tette közzé, mindig is rajongott az ismeretlen szerző fogalmáért, amit aztán meg is valósított.

„Semmit sem szándékozom tenni a Tékozló szeretetért, semmit, ami a személyes szereplésemmel járna. Sokat tettem már ezért a történetért: megírtam, és ennek, ha a könyv ér valamit, elégnek kell lennie" – írta 1991-ben kiadójának küldött levelében, és azóta sem döntött másképp. Bár személyéről alig tudunk valamit, mégis a kortárs irodalom egyik meghatározó alakja lett, az olvasók rajonganak a Nápolyi regényekért, milliók izgulták végig egy tetralógián keresztül a két barátnő történetét.

Pár évvel ezelőtt azonban úgy tűnt, kiderült, ki is valójában a hús-vér Elena Ferrante. Egy olasz oknyomozó riporter, Claudio Gatti ugyanis időt, energiát nem kímélve megszerezte az írónő (ha nő egyáltalán) könyveit kiadó cég kifizetési listáját, és arra jutott, hogy Ferrante nem más, mint a viszonylag ismeretlen fordító Anita Raja, de az is felmerült, hogy valójában nem is ő, hanem író férje a szerző, de ezt cáfolták. A lényeg az, hogy Ferrante azóta sem ad interjút, nem jár író-olvasó találkozóra, azt vallja, nem az ő személye a lényeges, amit ő közölni akar a világgal, azt a művein keresztül teszi.

Ez olyannyira jól sikerül neki, hogy évek óta úgynevezett Ferrante-túrák szerveződnek, ahol Lila és Elena nyomába szegődve ismerhetjük meg Nápolyt. A túrának olyan állomása is van, ahol megkóstolhatjuk a szerzőről elnevezett pizzát. Persze, most a koronavírus-járvány alatt biztosan nem indulunk neki egy ilyen utazásnak, de bakancslistán simán helye lehet.

Így találkoztam Ferrantével

Az első olvasmányélményem után, valóban nem jegyeztem meg a nevét, de amikor regisztráltam az HBO GO-ra, a barátaim szinte elsőként a Briliáns barátnőm sorozatot ajánlották, hogy nézzem meg. A nápolyi díszletek, az Elenát és Lilát megformáló gyerek- majd felnőtt színészek, a történet mind-mind rabul ejtett, és bár a sorozat alapjául szolgáló regény (sőt, akkor már mind a négy kapható volt: Briliáns barátnőm, Az új név története, Aki megszökik és aki marad,Az elvesztett gyerek története) borítói maguktól soha nem hívogattak (volna), hogy vegyél meg, vegyél meg, én félretéve az előítéleteimet (tényleg borzasztóan néznek ki) bizalmat szavaztam, és egyszerre szereztem be az egész tetralógiát, majd a körülbelül 2000 oldalt egy hét alatt el is olvastam. És milyen jól tettem.

Engem is elkapott a világszerte évek óta hódító Ferrante-láz, és ez az a négy kötet, amit szinte mindig és mindenkinek ajánlok, ha hozzám fordul, hogy mit olvasson el. Hogy miért? Szerintem Ferrante regényfolyamát azok is élvezni tudják, akik nem rutinos napi olvasók. Könnyen olvasható és az események és érzelmek sodorják az embert, szinte letehetetlen. Bár nem könnyed, de egyáltalán nem is nehéz olvasmány, és külön jó, hogy (olvasási tempótól függően) hetekig-hónapokig a sajátoddal egy párhuzamos világban élhetsz.

De jó szívvel ajánlom azoknak is, akik rengeteget olvasnak, és a szépirodalom rajongói. Én közéjük tartozom, de ezzel együtt nem éreztem felszínesnek ezt a négy kötetet.

Kemény Mónika

Nyitókép: Shutterstock