Az ünnep, ami bujasága miatt sokáig tiltva volt: erről szólt a farsang

Az álarcos alakoskodások és a végtelen mulatás ünnepe volt egykor a farsang, amit bujasága miatt egykor tiltottak és az ördög ünnepének tartották. Ennek ellenére a hagyomány nem tűnt el, de sajnos csak kevesen tartanak minden hozzá kapcsolódó szokást, pedig ilyenkor még a nőknek is szabad volt kirúgniuk a hámból!

Hatalmas forgatag, hangos zene, önfeledt mulatás és hajnalig tartó vigadalom – annak idején ezekről szólt a farsangi időszak, ma pedig nagyjából annyiról, hogy minek öltözzön a gyerek, legalábbis a szülők számára, sokan pedig egyáltalán nem is foglalkoznak az ünneppel. Kár, mert ebben a néhány napban annak idején tényleg pezsgett az élet a közösségekben, és nagyon fontos és olykor vicces szokásokat foglalt magában ez az időszak. Hivatalosan ugyan igen hosszú ideig tart: hagyományosan vízkereszttel indul, és húshagyókeddig tart, ami idén a január 6 és február 17 közé esik. A valódi buli azonban a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három napon volt, ezt nevezték a farsang farkának. A bujasága az „erkölcsös" XVI. és XVII. századi egyház és a világi hatóságok szemét is szúrta, az ördög ünnepének tartották, ezért betiltották. Eltüntetni így sem sikerült a szokást, bár nagyon sok része kikopott azóta. Íme, néhány kevésbé ismert farsangi szokás, amiket azóta szinte már sehol nem tartanak.

Id. Pieter Bruegel: Farsang és böjt harcaForrás: Wikipédia/Id. Pieter Bruegel

A lányok vasárnapja

A vad mulatozások egykor sok helyen a lányok vasárnapján kezdődött, azaz a farsang utolsó előtti vasárnapján. Ilyenkor a lányok dolga volt, hogy összeszedjék az ünnepléshez szükséges hozzávalókat, ezért jártak körbe a faluban. Mindenhol megálltak és énekeltek, kezükben pedig nyársat és kosarat tartottak. Előadásukért cserébe tojást vagy szalonnát esetleg kolbászt kaptak, ezekből rendezték meg a táncmulatságot, amire természetesen a legények is meghívást kaptak, akiknek a kalapját felbokrétázták.

Asszonyfarsang
Annak idején a nők sokszor kimaradtak a mulatságból, de farsangvasárnap ők is mentesültek a szigorú szabályok alól. Ez volt szinte egész évben az egyetlen alkalom, amikor megszabadulhattak a kötött életrendjük béklyójától, és úgy vigadhattak, mint a férfiak, akik természetesen nem vehettek részt az asszonyok mulatságában. Az összejövetel színhelye rendszerint valakinek a háza, pincéje, a fonóház esetleg a kocsma volt. Már a XV. században írtak a dunántúli falvak asszonyainak erről a szokásáról, a legtovább a Mátra északi lejtőjén fekvő, elsősorban szlovák, morva településű falvakban maradt fenn.

Vénlánycsúfolás

Miután a farsang időszaka annak idején a házasságkötésről is szólt, nem bántak finoman azokkal a lányokkal, akik pártában maradtak. Kicsúfolásuk sok helyen a falu népe előtt zajlott, egy tuskót, vagy azt imitáló tárgyat kötöttek rájuk, és azt kellett húzniuk. Máshol a vénlányok ablaka alatt csaptak lármát a legények, esetleg tuskót húztak az udvarukra, vagy rongyokkal, dögökkel „díszített" májusfát állítottak a házuk előtt. Volt olyan régió, ahol a férjhez nem ment lányokat ostorpattogtatás közepette hajtották végig a falun. Ez a szokás azóta már szinte mindenhol kihalt.

Nyitókép: AFP

    Ezt olvastad már?