Pipa vagy sem, amit látunk? - A szürrealizmus mintája, René Magritte
A kalapos ember, akinek arcát egy alma takarja. Talán a legtöbbünk számára erről a leírásról azonnal beugrik a belga festőművész egyik leghíresebb képe. Merülj el velem a szürrealizmus érdekes, ám kézzelfoghatóan soha meg nem érthető világában.
1898 novemberében született a szürrealista festészet egyik legjelentősebb képviselője, René Magritte. Ő az, aki egyetlen egyszerű festménnyel - melyen egy tárgy és egy rövid szöveg áll – mutatja be nem csupán a szürrealizmus velejét, de az egész festészet, művészet valóját.
Zseni vagy csupán ráérzett a lényegre? Hagyok egy kis időt, hogy alaposan szemügyre vehesd A képek árulása című festményét. Annak, aki nem tudna franciául – mint jómagam -, itt a szöveg fordítása: „Ez nem egy pipa".
René Magritte a színekkel úgy játszott, mintha valódi pipát látnánk a képen. Nincs benne semmi absztrakt, semmi a valóságtól eltérő. Mégis azt írta alá, hogy ez nem egy pipa. Ezzel a szöveggel hatalmas feszültséget kelt, hiszen látunk valamit, amit maga az alkotót cáfol meg. Érthetetlen? Az ellentmondást pártiak érthetetlenek.
"Ha az álom az ébrenlét fordítottja, az ébrenlét is az álom fordítottja" - René Magritte.
A pipát a kezünkbe vehetjük, megtölthetjük dohánnyal, a szánkba vehetjük és megszívva füstölög. A képen lévő pipával ezeket nem lehet megtenni, mivel az nem egy pipa, csak annak a festett mása, vázlata. Tehát Magritte ezzel ragadta meg a szürrealista festészet lényegét, ami nem a valóság, csak annak látszó vízió, és mint ilyen, soha meg nem érthető. Tehát az ismerős ismeretlenné válik.
Mi jut eszedbe Paul Gauguin-ről? Ugye, hogy elsőre a festészet és Tahiti! Ám élete ennél sokkalta kuszább volt, motivációi és tettei pedig erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhetőek. Olvasd tovább!
Miért tette ezt?
A szürrealizmus a francia „sur réalisme" kifejezésből ered, ami realitáson túlit, valóság felettit jelent. André Breton, a szürrealista mozgalom megalapítója így fogalmaz:
Hiszek benne, hogy eljön az idő, mikor az álom és a valóság, ez a két, látszatra oly' nagyon ellentétes állapot összeolvad valamilyen tökéletes valóság felettiségben...
A mozgalom kialakulásának indikátora az első világháború borzalmai elől való menekülés, a világon megjelenő embertelenség elleni tiltakozás volt. Eszköze az irodalomban és a képzőművészetben a fantáziába, az álmokba való elvonulás, az elképzelhetetlenül valós víziók irreális világának feltárása. Nem a szépséget akarták megjeleníteni, számukra nem ezt jelentette az esztétika. Helyette a nyomasztó, a félelmetes, a bizarr és a groteszk felé fordultak. Gondolj csak például egy Dalí képre - aki Magritte-hez hasonlóan a szürrealizmus azon ágához tartozott, ami fényképszerűen és naturalisztikusan megalkotott abszurd víziókból állt –, és egyből érteni fogod, miben is volt az ő művészetük más.
Magritte tehát a lehető legegyszerűbben fogta meg – elsősorban – az ő szürrealista alkotóművészetének lényegét egy olyan festménnyel, melyen egy akkoriban gyakori használati tárgy és egy mondat áll. Számomra ez maga a zsenialitás, mivel ezzel a szürrealizmuson túl, gyakorlatilag az összes művész összes alkotására vonatkozó kinyilatkoztatást tett.
Nyitókép: Shutterstock.com
Forrás: enciklopedia.fazekas.hu