A nők és a tájékozódás

Erre kell mennem a kávézóhoz, ahol találkozóm lenne? Emlékszem, jártam már ott pár hónapja, de hol is van pontosan? Jobbra kell fordulni? Nem, inkább balra...

Kedves nőtársaim, ugye ismerős a szituáció? Nálam elég gyakran megesik. Nem, még egyáltalán nem vagyok abban a korban, hogy komolyabb gond lenne a memóriámmal, mégis számtalanszor előfordult már velem a fent leírt szituáció. Mondhatni, ez a szuperképességem: bárhol, bármikor képes vagyok eltévedni.
Na jó, van ebben némi írói túlzás, de nem annyira sok. Ténylegesen igaz, hogy ha olyan helyre kell mennem, ahol még nem jártam, akkor egészen biztos, hogy balra fordulok ott, ahol jobbra kéne és jobbra ott, ahol balra kellene. Mintha valami fordított iránytű lenne bennem. Az is előfordult már, hogy annyira beszélgettünk a barátnőmmel, miközben tartottunk valahova, hogy rossz metróra szálltunk és csak akkor jöttünk rá, mikor a végállomáshoz értünk. Persze ezt írhatjuk simán a figyelmetlenség számlájára. Miért is ne? Ennek ellenére, én magam is érzem, hogy meg sem közelítem egy férfi tájékozódással kapcsolatos adottságait, sőt képes vagyok néha még navival a kezemben is eltévedni...

Hallottál már a kognitív térképről?

Egyszer olvastam egy tanulmányt a kognitív térképről és arról, hogy miért működik alapvetően másként a férfiaknál és a nőknél ez a képesség. A kognitív térkép voltaképpen az a tudatunkban lévő kép, amelyet segítségül hívunk a tájékozódásnál. Ha például új helyre költözünk, akkor eleinte nem ismerjük ki magunkat a környéken, de ahogyan „belakjuk", egyfajta térkép keletkezik a fejünkben, amely minden számunkra lényeges dolgot rögzít. Például, hogy hol van a kisbolt, hogyan jutunk el oda, milyen busszal kell menni otthonról a munkahelyre vagy az iskolába. A kognitív térképp fontos jellemzője, hogy a kialakulásához feltétlenül szükséges maga az átélés, mégis sok esetben markáns különbségetek mutat, mint a rajzolt térkép.
Most, hogy dióhéjban már tudjuk, mi fán terem a kognitív térkép, elárulom, miért is eleve elrendeltetett, hogy nőként eltévedjünk, ha egy viszonylag ismeretlen helyen kell boldogulnunk.

Forrás: Shutterstock

A nők, a tájékozódás és az evolúció

Gyakran eltévedsz? Nehezedre esik kibogozni egy térképet? Semmi gond, fogd az evolúcióra! Én legalábbis ezt teszem! Bizonyított tény ugyanis, hogy a férfiak agya egészen másképp működik, mint a nőké, ami a tájékozódást illeti, ez pedig semmi más, mint evolúciós következmény. Mivel a kezdetek kezdetén a férfiak jártak vadászni, a nők pedig a barlang környékén gyűjtögettek – hiszen közben vigyázni kellett az utódokra, őrizni a tüzet stb. -, ezért érthető módon, a férfiak agya úgy fejlődött, hogy a kognitív térképük hatékonyabban képezze le a környezetet, mint a nőké, akiknek sokkal kisebb terület ismerete volt fontos. A férfiak akár napokig is gyalogoltak préda után kutatva, így nekik sokkal bonyolultabb és hosszabb utat kellett megjegyezniük, hogy hazatérhessenek, mint a barlang környékén sertepertélő nőknek. Ennek következtében a férfiak agya a mai napig hatékonyabban működik ezen a téren.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden nő rosszul tájékozódik manapság is - hiszen az agyunk valamelyest alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez -, de tény, hogy genetikailag a férfiak kapták a jobb képességeket, ahhoz, hogy eljussunk egyik helyről a másikra.

Vigaszképpen azért megjegyezném, hogy a gyengébbik nemnek is van erőssége ezen a területen, méghozzá a perifériás látás és a részletekre való odafigyelés. A nők akaratlanul is emlékeznek az apróságokra – például tárgyak helyére - és jobban tájékozódnak a szűk környezetükben is, így míg a férfiak a navigálás terén villoghatnak, addig azt általában csak mi tudjuk otthon, hogy hol lelhető fel a valahova letett kulcscsomó vagy a hanyagul hátrahagyott napszemüveg.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 
Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?