Egy lázadó író, aki LSD-mámorban alkotott - Ken Kesey

Nehéz elfelejteni Jack Nicholson arcát a Száll a kakukk fészkére című 1975-ös filmben. Az életigenlő csavargót alakítja, aki fifikájának köszönhetően munkatábor helyett egy pszichiátriai intézményben köt ki. Ahogy a karaktere egyre inkább szembesül a bent uralkodó viszonyokkal, úgy változnak meg Nicholson arcvonásai is a tragikus végkifejletig.

A film lehengerlő siker volt mindenhol, a kritika imádta, és elvitte az öt legfontosabb Oscar-díjat. A történet azonban már 13 évvel korábban irodalmi celebet teremtett Ken Kesey-ből, akinek keze nyomán életre kelt a regényben lévő kórház, mint az elnyomó Amerika metaforája. Ahogy az író, úgy fő művének születése sem volt konvencionális, ugyanis Kesey éjszakai betegfelvigyázóként dolgozott. Egy meszkalintól fűtött éjjelen vizionálta Chief Broom, az indián alakját, akinek nézőpontjából írta meg az elme skizofrén állapotát, illetve a két főszereplő közötti csatát.

Az elmeosztályon végzett munka mellett mérföldkőnek bizonyult Kesey életében az a kormány által finanszírozott kísérlet, melynek során pszichoaktív drogok hatásait tesztelték embereken. A kísérleti alanyoknak be kellett számolni a hatásokról, Kesey pedig különösen lelkes alanynak bizonyult.

A drog hatása alatt nem csupán úgy írt, mint egy őrült, de meggyőződése lett, hogy az egyén felszabadulásának kulcsa a pszichedelikus drog. Következő regénye, az Olykor egy nagy ötlet is javarészt LSD-mámorban íródott. A mű ugyancsak a konformitás és az individualitás kérdésére fókuszál, ami az író életét is áthatotta.

Hogy a könyv megjelenését finanszírozni tudja, Merry Pranksters néven csapatot toborzott, amivel országos turnéra indult. Az excentrikus csoport feltűnő látvány volt: színes, mintás ruhákban ugráló emberek egy kiszuperált, graffitivel díszített buszban. Cirkusz, LSD-partik, utcai színház - minden, ami sokkoló volt a kor átlagemberének.

Kesey magnetikus vezetőként állt a csoport élén azzal a szent céllal, hogy felébressze generációját a tespedtségből. Nem véletlenül tartják az amerikai ellenkultúra egyik alapító tagjának. A hatvanas években kirajzolódó rendszerellenes kulturális jelenség végigsöpört a nyugati világban. Az egyre jobban kidomborodó társadalmi feszültségekre válaszokat akartak az emberek, és Ken Kesey is adott egyet.

Saját kísérlete azonban felemásnak bizonyult: miután marihuána birtoklásával vádolták, öngyilkosságot színlelt, és Mexikóba menekült. Hat hónap börtön után apja oregoni farmján telepedett le középiskolai szerelmével és négy gyerekével. A következő évtizedekben - a gyerekkori gyökerekhez visszatérve - marhát nevelt és áfonyát termesztett. Fizikailag remekül bírta, hiszen fiatalon sztár birkózó és focista volt. Újságíró diplomáját és stanfordi ösztöndíját is kamatoztatta, noha egyetlen műve sem érte el a Száll a kakukk fészkére sikerét. Novellákat, esszéket írt, és még két regényt.

A beat és a hippi nemzedék határán élt író kapocsként határozta meg önmagát a két generáció között. Az egyén szabadságáról szóló vita gyötrően aktuális ma is, a Száll a kakukk fészkének nem szűnő sikere pedig azt igazolja, hogy a kérdés ma is érvényes: valójában ki számít őrültnek?

Még több olvasnivalóra vágysz?

Megértjük, és segítünk is neked. Ha idáig eljutottál, biztos Greta May írói oldala is tetszene, ahol rengeteg hasonló téma vár rád.Fotó: Pályi Zsófia

Nyitókép: AFPforum