A középkori fiúkat kéjnők oktatták a szerelemre!

De vajon hogy virágozhatott a szexipar olyan időben, amikor a szabadosság is ördöginek számított?
Ha középkori prostitúcióról beszélünk, sokaknak jut eszébe a Velencei kurtizán című film, ahol Veronica Franco sosem látott bájjal űzi a világ legősibb mesterségét. A pénzért nyújtott szexuális szolgáltatás azóta sem volt romantikusabb a filmvásznon.

Bár nincs túl nagy szakirodalma a prostitúció történelemben betöltött szerepének, a fennmaradt dokumentumok furcsa kettősségről árulkodnak. Mivel a középkori keresztény egyház azt is meghatározta, hogy milyen szexpózban enyeleghet egy 25 év alatti terhes nő, nem nehéz elképzelni, mit gondoltak a szajhákról a vallási méltóságok. Meglehetősen sok tinta fogyott el az egyház dilemmája miatt, amely egyetemes paradoxonná vált: hogy lehet egyszerre tolerálni és elítélni a bűnös kéjelgést? Végül sikerült.

Miközben bűnnek tartották, elismerték a prostitúciót, mint szükséges rosszat, ami megvéd a még nagyobb bűntől. Lényegében írásban kimondták, hogy a szajhák védik meg a tiszteletreméltó városi nőket a csábítástól. A hajadon lányokat pedig a romlástól - azzal, hogy fiatal fiúkat tanítanak meg a test örömeire. Ezért a városi hatóságok támogatták a bordélyházak működését. Elterjedt nézet volt az is, hogy a kurtizánok jelentősen mérséklik a felgyülemlő szexuális energiából fakadó erőszakot, így akár a háború kockázata is csökkenthető.

Persze az egyház sürgette a kéjelgőket, hogy menjenek férjhez vagy álljanak be apácának, de az üzlet túlságosan jövedelmezőnek bizonyult. A bordélyok ugyanis gyakran épültek egyházi tulajdonú földeken, amiért komoly bérleti díjat fizettek. A korszak püspökei nem csupán egyházi emberek voltak, hanem államférfiak, politikusok is, akik nem álltak ellen a zsíros haszonnak.

Már Szent Ágoston is megmondta A rendről című művében: ha felszámolnánk a prostitúciót, minden felett átvennék az uralmat a zabolátlan vágyak. Aquinói Szent Tamás pedig érzékletes hasonlattal mutatta be a szexipar fontosságát. "A prostitúció olyan, mint egy pöcegödör a palota alatt... bűzlik ugyan, de ha eltüntetnék, mindent elöntene a mocsok." A prostituáltak így olyan, az egyház szemében végzetes bűnnek számító "botlásokat" előzhettek meg, mint a szodómia vagy a maszturbáció.

Azért némi védelemhez is jutottak. A bevételük egy részét leadták, de a törvény szerint nem adósodhattak el. Tiltották a bántalmazásukat, hozzájutottak az orvosi ellátáshoz, és korlátozták a kuncsaftok számát is. Szent napokon természetesen tilos volt a munka, így a szajhák is meglátogathatták a templomot.

Az isteni kegy azért nem volt teljes körű: keresztény temetést ugyan nem kaptak, de legalább áldozhattak. Mire elérték a harmincat, a kurtizánok szavatossága lejárt, jobbára szegényház, éhhalál vagy a koldulás jutott nekik. No és a tudat, hogy hány lányt és asszonyt védtek meg a szexualitás bűnétől...

Nyitókép: AFPforum