Benedek Elek felesége önként követte férjét a halálba...

Benedek Elek nem "csak" meseíró és gyűjtő volt ám, hanem annál sokkal több. Sokan nem tudják, de szociális érzékenysége arra sarkallta, hogy tevékenyen részt vegyen a politikában is.

Első képviselőházi beszédében a magyar gyermekirodalom és a könyvkiadás terén uralkodó áldatlan állapotok ellen emelt szót. Sajnos ebben az időszakban az előbbit nem tekintették egyenrangúnak a felnőtt irodalommal, így nem tudott a témában nagy sikereket elérni. Viszonylag rövid - öt éves - politikai karriert futott csak be. 

Forrás: Shutterstock

Közben azonban részt vett a Pósa Lajos által elindított első gyermeklap, az Én Újságom szerkesztésében. Ők ketten voltak azok, akik a korábbi gügyögő gyermekversek helyett színvonalas műveket akartak közreadni. Felismerték, hogy a hazai ifjúsági irodalomnak megfelelő folyóiratokra volt szüksége, hogy szárnyra kaphasson - ugyanúgy, ahogyan az külföldön már bevett szokás volt.

Egy örök szerelem kezdete

Miközben több gyermeklap szerkesztője lett, dolgozott a Budapesti Hírlapnak is, melynek közvetve élete szerelmét, a feleségét is köszönhette. Főnökével, Rákosi Jenővel éppen szivart vásároltak egy budapesti trafikban. Közben egy újságcikket vitattak meg, amikor is a trafikosnő leánya a cikk kapcsán vitába szállt a főszerkesztővel. Eleknek annyira megtetszett az eszes lány, Fischer Mária, és annak bátorsága, hogy még fizetni is elfelejtett. Másnap azonban már egy ibolyacsokorral kereste fel, és természetesen a tartozását is kiegyenlítette.

Másfél év udvarlás után a következő szavakkal kérte meg a zsidó lány kezét: "Kisasszony, gyönyörű álmot láttam. Virágos almafa tövében szenderegtem, s maga égőpiros rózsát ejtett a mellemre... Igazat jelent-e az álmom?" A válasz ez volt: igazat.

Kettejük szerelménél aligha látott a történelem erősebbet és kitartóbbat. Elek hitt a nők egyenjogúságában és a sírig tartó szerelemben. "Mari." Ez állt a feleségének épített kisbaconi házuk tornáca felett, hiszen neki építette azt. Ha el kellett válniuk, mindennap levelet írtak egymásnak. Mivel a férfi nem tudott a pénzzel bánni, szerényen éltek. A család mozgatórugója Mária volt, aki hat gyermekkel ajándékozta meg a nagy meseírót, és a pénzügyeket is ő rendezte.

Forrás: Wikipedia

"Elek apó", a fiatal írók támogatója

Elek apó - mert a XX. század fordulóján már csak így szólították - továbbra is elkötelezte magát az irodalom és a haza szolgálata mellett. Az új állam keretei között is tenni kívánt ezekért, és Trianon után hazatért Székelyföldre, a szülőfalujába, Kisbaconba. Felesége már korábban odaköltözött, hogy a világháború alatt megbetegedett fiát, Jánost ápolja, aki sajnos végül meghalt.

Az író sokat tett fiatal pályatársaiért. Ő volt az, aki felfedezte Dsida Jenőt és Tamási Áront. Életének utolsó éveit pedig már teljes egészében a Cimbora újságnak szentelte, aminek még az alapítás évében a szerkesztője lett.

A közös halál

1929-ben levélírás közben végzetes agyvérzés érte - ettől kezdve már csak elhunyt János fiának mesélhetett a túlvilágon. Mária azonban nem tudott nélküle élni. Mivel korábban megbeszélték, hogy egyszerre halnak meg, megmosta a lábát, majd lement a kert végébe. Amikor nem sokkal később visszatért, a következőket mondta: "Édeseim, azt hiszem, kifogytok belőlünk." Kilenc Veronált - altatót - vett be, így nemsokára el is vesztette az eszméletét, és egy nappal később követte férjét a halálba.

Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?