Oscar Wilde: Rúzsos ajkak lenyomatai borították a sírját!

Engedje meg, hogy elmeséljem, hogy mi történt azóta, amióta már nem ezen a sárgolyón forgatja a tollat! Egyféle születésnapi ajándékként, hiszen éppen ma 165 éve, hogy megszületett.

Az, hogy nem tartotta meg a nevet, amit ekkor kapott, remek ötlet volt. Ki tudná megjegyezni, hogy Oscar Fingal O'Flahertie Wills? De mindenki ismeri Oscar Wilde-ot. Naponta találkozom önnel. Nincs olyan nap, hogy ne idézné valaki a közösségi oldalakon valamelyik frappáns, sokszor cinikus, ám lényeglátó mondatát. Ez tetszene önnek, mert ahogy mondta: "Egyetlen dolog rosszabb annál, ha beszélnek valakiről, mégpedig az, ha nem beszélnek róla."

Csak annyi változott, hogy most tisztelettel és csodálattal beszélnek önről, és nem amiatt a különc viselkedés és öltözködés miatt, amivel valamikor régen a Punch hetilap karikatúra rovatának sztárja lett Jellaby Postlethwaite néven.

Forrás: AFPforum

Tudnia kell, hogy a 21. században sem vált idejétmúlttá, avittá. Sőt, merem állítani, hogy amióta az internet lett a hétköznapi emberek legfőbb játékszere, a világ tele van modern Dorian Gray-ekkel. Eladták a lelküket az arcképeiknek, mint az ön regényének hőse. A lényeg ugyanaz: a látszat. Az online térben mindenki szép, a lélek rútságát csak a kommentjeikben lehet tetten érni.

Ön azt vallotta, hogy "A művész fontosabb, mint a mű." Így a saját életére is egy műalkotásként tekintett, és mondhatom, nem okozott csalódást. Az élete tele van fordulattal és váratlan csavarral, lázadással, játékossággal, humorral, romantikával és drámával.

Olyan, mint egy jól kitalált regény. Nem csoda, hogy meg is filmesítették, persze főleg a szerelemre helyezve a hangsúlyt. A szerelemre Constance-szal, a gyermekei anyjával, és a "bűnös" férfi szerelemre Bosie-val, amely végül - minden átmenet nélkül - a sikerei csúcsáról egy sivár és sötét börtöncella mélyére taszította önt.

Azóta sem érti senki, hogy miért ment perre a márkival, Bosie apjával, aki egy levélben szodomitának nevezte. Miért jelentette fel őt becsületsértésért, amikor borítékolható volt, hogy könnyedén bebizonyítják: ön igenis homoszexuális viszonyokat tart fenn? Miért nem tagadta ezeket a vádakat? A viktoriánus korabeli Angliában ezért két év börtön és kényszermunka járt, még egy sikeres és ismert dandy-nek is. Ma már simán megnyerhetné ezt a pert.

Forrás: AFPforum

Így lett a híres Oscar Wilde-ból a C.3.3. számú rab, majd - önkéntes száműzetésében Franciaországban - Sebastian Melmoth. A megvetett és kitaszított zseni, akinek a családja még a nevét is eldobta, és akinek a leszármazottai ma Holland néven élnek. Az ön élete olyan, mint egy extrém hullámvasút nagy magasságokkal és félelmetes lejtőkkel, aminek ez volt a legmélyebb pontja. Az újabb magaslatokat már nem érhette meg.

Hazája újra felfedezte önt, a zseniális írót, költőt. 1954-ben kezdődött egy egyszerű emléktáblával, amelyre - helyhiányra hivatkozva - annyit írtak: "Itt élt Oscar Wilde, szellemes ember és író."

Ezután az egyház is megbocsátott, ma a Westminster Székesegyházban önnek is van üvegablaka, ahogy a legnagyobbaknak. Az Adelaide streeten pedig ott áll az életnagyságú szobra. Ma is jelen van színházakban, mozikban, könyvesboltokban, tankönyvekben, hírfolyamokban.

A Párizsi Père Lachaise temetőben található sírja - ahol Bosie-val alussza örök álmát - pedig valóságos zarándokhely. Évekig tele volt rúzsos ajkak nyomaival és "Je t'aime Oscar" feliratokkal. Talán ez volt a világ legtöbbet csókolt sírja, a családtagjai azonban tiszteletlennek érezték a rajongók viselkedését, és most már üveggel védik a sírt... Pedig szerintem tetszett volna önnek.

Életének viharos, fordulatos története nem ért véget a The End felirattal.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Afpforum

    Ezt olvastad már?