Szülei mindig is támogatták Mariát a tanulásban, ami a 19. század végén elég merész gondolatnak minősült. Ám szerencsére beigazolódtak a hozzá fűzött remények, és nemcsak, hogy középiskolába járt, hanem műszaki tanulmányokat folytatott - ugyanis abban az időben mérnök szeretett volna lenni. Később a szülei valamelyest próbálták terelgetni, hogy olyan szakmát válasszon, ami nők számára is elérhető - legyen például tanár.
De ő akkor sem hallgatott rájuk: addigra már elhatározta, hogy orvos lesz. Az 1800-as évek végén ez is elég nagy kihívásnak számított, amit mi sem mutat jobban, mint hogy ő volt az első olasz nő, aki olasz egyetemen szerzett diplomát.
Az orvosi egyetemen töltött éveit eléggé megnehezítették a férfi kollégák előítéletei. Na meg az is, hogy a boncolásokat egyedül kellett végeznie - ugyanis az nem volt megengedett, hogy ezeket férfiak és nők együtt tegyék... Így talán nem meglepő, hogy örömmel igent mondott a berlini Nemzetközi Kongresszus a Nők Jogaiért meghívására, ahol előadást is tartott arról, hogy a nők igenis egyenlő bért érdemelnének a férfiakkal. (Ekkor még nem volt 30 éves sem!)
A Montessori-módszer egy mondhatni véletlen esemény miatt jött létre. Orvosként Mariának feladata volt az elmegyógyintézetek látogatása is, ahol sérült gyermekekkel is találkozott. Egyik vizitje alkalmával a gyerekek gondozója elmesélte neki, hogy a kicsik hogyan söprik le a morzsákat a földre evés után, és ez indította el a gondolatait. Rájött, hogy a gyermekeknek rettentő nagy szüksége van szenzoros stimulációra (amikor érzékszervekre hatva késztetünk valakit cselekvésre) és a kezükkel végezhető tevékenységekre.
Illetve azt is megállapította, hogy ezek hiánya nagyban hozzájárul visszamaradott állapotukhoz. Ezt rengeteg kutatómunka és elmélet kidolgozása követte, majd a módszere segítségével már segíteni is tudott a kicsiken. Később megalapította Rómában a Casa dei Bambinit, ahol már egészséges gyermekekkel is foglalkozott.
Amitől borzasztóan szenvedett. Azonban gyermeke házasságon kívül született az 1800-as évek végén - és ez igazi skarlát betűnek számított az akkori Olaszországban. Így Maria fia rokonokhoz került, ő pedig olyan gyakran látogatta, amilyen gyakran csak tudta. A fiú 15 éves koráig abban a hiszemben élt, hogy Maria a nagynénje. Miután édesanyja elmondta neki az igazat, szinte elválaszthatatlanok voltak - ugyanis a módszerének ismertetését és terjesztését is együtt végezték.
A Montessori-pedagógia nagyon gyorsan elterjedt Európában és az Egyesült Államokban is. Sorra nyíltak a Montessori-iskolák, köszönhetően Maria és Mario előadás-sorozatainak. 1929-ben Dániában létrejött a Nemzetközi Montessori Szövetség.
A módszer életben maradását és elterjedését még az sem tudta megakadályozni, hogy - az 1930-as évek európai történéseinek folyományaként - Németországban és Olaszországbanaz összes Montessori-iskolát bezárták, tanításait pedig nemkívánatossá nyilvánították. Ez nyilvánvalóan az alapelvei miatt alakult így, amik nem voltak összeegyeztethetőek az egyre terjedő fasizmussal. Ám ugyanezen elveknek köszönhetően 1946-ban megkapta az Egyesült Nemzetek "Béke és Nevelés" díját, Nobel-békedíjra pedig háromszor is jelölték.
1952-ben halt meg, munkáját pedig a fia vette át. Mario haláláig folytatta a Montessori-módszer terjesztését, lányával, Renildével, aki később a Nemzetközi Montessori szövetség elnöke lett.
Azt hiszem, mindannyiuknak - de főleg Mariának - hatalmas köszönettel tartozunk. Elvei ma már elég kézenfekvőnek tűnhetnek, de 50-100 évvel ezelőtt ez még korántsem volt így. Ő pedig egy életet áldozott arra, hogy minél több gyermek megfelelő oktatásban és nevelésben részesüljön.
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.