Saint-Exupéry: A magány és az alkohol hajszolta a halálba?

Milliók imádták a könyvei miatt, neki azonban sokszor csak pénzkereseti lehetőség volt az írás. Valójában a repülés volt az első az életében.

Kevesen tudták, de valójában főúri családból származott, csakhogy még azt is megtiltotta az édesanyjának, hogy a neki szóló levelek címzésekor ráírja a borítékra a "comte", azaz a gróf megjelölést. Jellemző volt rá, hogy egyik levelét sem keltezte, csupán annyit írt, hogy a "XX. század" vagy a "tegnap másnapján".

Rendkívül szerény embernek ismerték. "Szívesebben csevegek egy becsületes utcaseprővel, mint egy beképzelt világfival" - mondta. A pénzzel egyáltalán nem tudott bánni, volt, hogy a takarítónő galacsinná gyúrt bankókat talált az ágya alatt. Máskor viszont szűkölködött, ennek ellenére előfordult, hogy egy virágáruslánytól megvette az egész kosarát, vagy egy vadidegen francia munkásnak fizette a hazautazását.

Amikor egy argentin légitársaság egyik járatának igazgatójaként sok pénze lett, egy levelében ezt írta: "Huszonötezret keresek havonta, de nem tudok vele mit csinálni, elcsigáz a költekezés, és fuldoklom a szobámban, mert ezernyi olyan dologgal zsúfolom tele, melyet sohasem fogok használni."

Északnyugat-Afrikában dolgozott pilótaként, amikor megírta az első regényét, A déli futárgép című művet, amely személyes élményeire épült. Ekkoriban született meg képzeletében A kis herceg alapötlete is, egy műszaki baleset miatti kényszerleszállás után, egy álom alapján.

Talán ennek a hozzáállásnak volt köszönhető rendkívüli bátorsága, amit mindenki elismert. Többször is vezetett mentőakciókat, bár ő maga szerényen és szűkszavúan nyilatkozott ezekről. A bajtársiasságot rendkívül fontosnak tartotta, és mindig tiszta szívből örült társai sikereinek.

Éjjel mindig írt, nappal aludt, ezt a szokását pedig senki kedvéért nem adta fel. Így amikor egy időre Jean Renoir, a híres filmrendező villájába költözött, nem bizonyult túlságosan jó vendégnek. Senkit sem hagyott aludni, mivel épp A hadirepülő című művén dolgozott, ezért egész éjszaka járkált és hangosan diktált.

A vészmadaraknak 1935-ben majdnem igaza lett: az író meg akarta dönteni a Párizs-Saigon csúcsot, azonban a gépe Kairótól 200 km-re balesetet szenvedett. Társával együtt majdnem szomjan haltak, végül szerencsére egy beduin megmentette őket. Ebből az élményéből táplálkozik Az ember földje című könyvének legmegrázóbb fejezete, A sivatag szívében. Bár az emberek ünnepelték a megmenekülését, ő nem mert hazamenni, mert félt a házmesterétől, akinek fél éve tartozott... :)

Mindenképp szolgálni akart pilótaként a 2. világháborúban. Mivel ekkor jelent meg A kis herceg, bevonulásakor magával vitt egy példányt. Bár a kötelező orvosi vizsgálaton elbukott, kapcsolatait felhasználva, Eisenhower tábornok segítségével elérte, hogy repülhessen. 1944. július 31-én indult utolsó bevetésére. A feladata Lyon környékének felderítése lett volna - azonban soha többé nem tért vissza.

Nem derült ki, mi történt vele. Eltűnése után egy levelet találtak az asztalán, amiben magányossága miatt búslakodik. "Nem bánok semmit, legfeljebb lelőnek." Később két német háborús veterán is azt állította, hogy ő lőtte le Saint-Exupéry gépét, azonban ez nem igazolódott be.

Egy Marseille környéki halász aztán 1998-ban felfedezte az író ezüst karkötőjét a tengerben. Hamarosan egy ugyanolyan típusú gép is előkerült az öbölben, amilyennel ő repült, a roncsokon azonban nem találtak lövésnyomokat. Bár a sajtó 2008-ban megnevezte a "tettest", Horst Rippert német veteránt, a bizonyítékok döntő része ellentmond a férfi vallomásának. Az viszont több, mint valószínű, hogy a carqueiranne-i temetőben az ő földi maradványai nyugszanak.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: AFPforum