prostituált festő Wéber Krisztina Moulin Rouge bordélyház Toulouse Lautrec művészettörténet festmény
A festő montmartrei műterme és a lakása közötti út a Moulin Rouge mulató mellett húzódott, ahol minden este törzsasztal várta a művészt. Hiszen a Moulin nemcsak táncosnők, kétes alakok és kíváncsi férfiak törzshelye volt, hanem a művészek találkozóhelye is.

Toulouse - Lautrec az évek folyamán számtalanszor örökítette meg a hely hangulatát, közönségét és saját asztaltársaságát. Az előtérben álló asztalnál három férfi ül két nővel - jól ismert és állandóan visszatérő szereplői ők a képeinek. A másik oldalon pedig egy ijesztő, szellemszerű alak néz ránk. Lautrec képeit igazán nem nevezhetjük az életöröm himnuszainak, sokkal inkább kiégett sivárság jellemzi őket.

Egyik kedvenc modellje La Goulue, a botrányhős táncosnő volt, aki hozzá hasonlóan mértéktelenül vedelt, és mohón habzsolta az életet. Őt még akkor sem lehetett nem észrevenni, (a hatalmas dekoltázsának és a márkajellé vált feltornyozott hajának köszönhetően) ha a festő a háttérben helyezte el.

A mozdulataiból úgy érezhetjük, ha megszólal a zene, harsány felkiáltással az üres táncparkettre pattan, és előadja fergeteges táncát: a kánkánt. Fekete harisnyás lábát emelgetve, fehérneműje csipkéjét mutogatva, a legnagyobb természetességgel pöcköli le a keménykalapokat a nyálcsorgató férfiak fejéről - még akár az angol trónörököséről is. Mindezt abban az időben, amikor a boka puszta látványa is izgalomba hozta a férfiakat, és pirulásra bírta a nőket.

Forrás: Wikipedia

Ezt a táncot a XIX. század végén a szegénynegyedek sikátoraiból hozták be a vendéglősök a párizsi szórakoztatóiparba, és (láss csodát!) hamarosan a francia főváros egyik jelképévé vált. Micsoda erkölcsök! Ennek ellenére, Lautrec mesterien festette meg az alakjait. Anélkül, hogy akár csak egy leheletnyi erotika vagy kukkolás érzete lett volna a képeinek. Nem a kíváncsi vendég szemén keresztül látta a mulatók és bordélyházak világát, hanem mint egy jól ismert barát, akinek a jelenlétét már észre sem vették, ezért teljesen természetesen mozogtak előtte.

Előkelő urakat láthatunk, akik a mulatóban kurtizánokkal tanyáznak egy asztalnál. Nőket, akik szétterpesztett lábakkal pihennek, vagy éppen a tükör előtt páváskodnak. A festő imádta a vörös hajú lányokat, asszonyokat. Meg is adott minden teret ennek a szenvedélyének - akár az életben, akár a művészetében. Úgy hírlik, hogy a nemi betegségét is egy tűzvörös hajú prostituálttól kapta.

Toulouse-Lautrec egy olyan csontbetegségben szenvedett, ami megakadályozta az egészséges növekedését. Ez valószínűleg a családi beltenyészet következménye. Felmenői ugyanis közeli rokonokkal kötöttek házasságot a családi tulajdon megtartása érdekében. A művész szülei első unokatestvérek voltak.

Forrás: Wikipedia

Lautrec mindössze 152 cm magasra nőtt meg, ebből kifolyólag a szülők által preferált katonai képzésből nem lehetett semmi. Lovaglás helyett a fiatal fiú rajzolni és festeni kezdett.
"Ha hosszabb lábam lenne, sosem lehettem volna művész" - mondta.

Fiatal felnőttként sétapálcának álcázott mankóval indult el cérnavékony lábain Párizsba. A festőművész cirkuszi artisták, táncosnők, kocsmatöltelékek és prostituáltak között mozgott állandóan. Ebben a közegben nem érezte magát kívülállónak, és nem utolsósorban, ott kereste a motívumait. A Moulin tulajdonosa pedig megvette a műveit, és azzal reklámozta a mulatóját. Ez pedig nagyon gyors ismertséget hozott a festőnek.

Lautrec egész életében előtérbe helyezte torz testének ábrázolását. Eltúlzásával kinevette saját magát, mielőtt azt mások tették volna meg. De a többiekkel sem bánt kesztyűskézzel: erősen hangsúlyozta külső és belső jellegzetességeiket.

Forrás: Wikipedia

Visszatérve a képhez, ami egy igazi pillanatfelvétel a Belle Époque párizsi szórakoztatóiparának fellegvárából: Milyen érdekes, hogy még véletlenül sem fedezhetünk fel önfeledt örömöt a szereplőkön! Sokkal inkább unottan, szomorkásan és idegenül, magukba fordulva bámulnak el egymás mellett az esti félhomályban. Toulouse-Lautrec legjobb művei ezt a pillanatot fogják meg.

Mindenesetre ezután már csak egy mű készült a malomról, majd a művész a bordélyházak világába húzódott vissza. Ott töltötte estéit, és kereste a modelljeit. Legtöbbször - természetesen - vörös hajúakat, akik még véletlenül sem hordtak kalapot. Hiszen a női kalap az akkori kor értelmezése szerint alapvető jelképe volt a női erényességnek. Jelszava a "Festeni, inni és szeretkezni" volt, és ennek megfelelően élte le rövidre szabott életét.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Afpforum

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.