A kivégzendő családjától mindig csurrant-cseppent nekik valami. Persze nem azért, mert olyan hálásak voltak, hogy kivégzik a családtagjukat. Hanem mert ha a hóhérokat jól megfizették, akkor az elítéltnek fájdalomcsillapító szereket adtak, vagy utoljára meglátogathatták, esetleg a kiadták holttestet, hogy rendesen el tudják temetni. De eladták a kivégzéskor használt kötelet is olyanoknak, akik gyűjtötték az ilyesfajta kuriózumszámba menő eszközöket.
Máglyán való elégetéskor, a humánusabb halál érdekében, a hóhér anyagi ellenszolgáltatás fejében a füstben titokban megfojtotta az áldozatot. Így mire felcsaptak a lángok, az elítélt már halott volt. De óvatosnak kellett lennie, hiszen a látványosságra összegyűlő tömeg felbőszült volna, ha ez kiderül.
A hóhér a bakó beosztottja volt, és míg előbbi nem ért a kivégzendő személyhez, hanem pallossal hajtotta végre az ítéletet, utóbbi minden más dolgot elvégzett. Bár régen különbséget tettek e két személy között, de a hóhér is használt pallost, mint azt az egyik közmondásunk is bizonyítja: Bízik, mint hóhér a pallosában.
Az biztos, hogy a hóhér sokáig megvetett személy volt. Bár mindenki belátta, hogy szükség van rá, hosszú ideig kiközösítették. Nem ehetett, ihatott másokkal, nem lakhatott a városon belül, gyermekei nem házasodhattak, csak másik hóhér családból származóval. Templomi házasságot sem köthetett.
Annyira lenézték őket, hogy például amikor egy pesti szabó megtörölte az orrát a kivégzésre vitt Kandó Mátyásnak, a bakó embereivel való érintkezésért majdnem megtiltották neki szakmájának folytatását.
Ugyanis ők értettek legjobban az anatómiához. Ugye nem kell elmagyaráznom, miért? Még a korabeli orvosok is sokat tanultak tőlük. Sőt! Olyan is előfordult, ráadásul Magyarországon, hogy egy hóhér sok pestises embert meggyógyított, így a király megadta neki az átlag polgárnak alapból kijáró jogokat. Azaz "feddhetetlen" embert csinált belőle. De arról is szól a fáma, hogy a halálbüntetés eltörlése után egyes hóhérok orvosként vagy költőként folytatták életüket.
És bár ily mostohán bántak velük, azt megkövetelték, hogy írni-olvasni tudjanak, és bizonyos képességeknek a birtokában legyenek. Azaz ebből kiindulva feltételezhetjük, hogy sokkal műveltebbek voltak az akkori társadalom jelentős részénél.
"A hóhérnak ismernie kellett a kínvallatás minden fokozatát, tudnia kellett, hogyan kell levágni a kezet vagy az ujjat, az orrot vagy a fület, hogyan kell tüzes fogókkal tépni és bélyeget égetni az arcra. Végül pedig tudnia kellett helyesen akasztani, a pallost biztos kézzel kezelni, a kerékkel a csontot miszlikre aprítani, a Szegény Bűnöst vízbe fojtani és felnégyelni. Hibát vagy kontár munkát nem engedhetett meg magának." - Dichard van Dulmen: A rettenet színháza
De ajánlatos is volt jól végeznie a dolgát, mert máskülönben komoly bajba juthatott. Ha elvétette a lefejezést, esetleg háromszor is elhúzta a fejét az elítélt, és ezért nem sikerült kivégezni azt, akkor bár nem volt leírva semmilyen törvényben, mégis íratlan szokásként élt, hogy annak az elítéltnek meg kell hagyni az életét. És ha a közönség nem volt elégedett a végrehajtással, akár meg is lincselte a hóhért.
Lássuk, hogy hivatalosan mennyi pénz is ütötte a hóhér markát 1777-ben a különböző szolgáltatásaiért:
Nem volt szerencsés, ha hirtelen elhalálozott, mert ezzel a családját hozta nehéz helyzetbe, ugyanis ilyenkor valamelyik családtagjának kellett a sürgős eseteket elintézni. Így aztán előfordult olyan, hogy az özvegy vagy a hóhér lánya végezte el a piszkos munkát. Ráadásul, ha a hóhér a másvilágra került, papi temetés nélkül kellett átkelnie a túloldalra.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.