Kay Graham, a Washington Post nagyasszonya

Katharine Meyer "Kay" Graham. Akinek nem cseng ismerősen ez a név, annak nagy szeretettel bemutatom a XlX. századi NŐ-t, csupa nagybetűvel.

Az első amerikai női újságkiadó, az ő családjáé volt a The Washington Post. Igen, igen. Az a nagy múltú The Washington Post, mely először közölte le a Watergate-ügyet, aminek kirobbanása aztán akkora port kavart, hogy végül Nixon elnök lemondott. De most nem az akkori politikai helyzetről szeretnék beszélni (ezekről talán máskor).

Inkább beszéljünk a nőről, a kiadók first lady-jéről! Az erős asszonyról, kinek helyt kellett állnia vezetőként azokban az időkben, amikor a hímsovinizmus nemcsak élt és virult, hanem egyenesen normálisnak számított. Bátorságáról olyan tanúbizonyságot tett, ami a mai korban is megállná a helyét.

De ne rohanjunk ennyire előre, ismerjük meg Kay-t picit jobban!

1940-et írunk, és Kay másra sem vágyik, minthogy férjhez menjen vőlegényéhez, Phill Grahamhez, és gyerekeket szüljön neki. Az anyagiakon nem kellett aggódnia, hiszen a kis családi lap, amit az édesapja alapított, kissé túlnőtte magát. A papa halála után pedig Phill vette át az irányítást, és Kay ezt akkoriban a lehető legtermészetesebb dolognak tartotta.

Forrás: Northfoto/(C) Central Europe Rights/ Northfoto/Al Stephenson

Phill értett a munkájához, elszánt volt és kitartó. De sajnos az idő múlásával kiégett, és öngyilkosságba hajszolta magát. Így a megözvegyült asszonynak kemény döntést kellett hoznia: miután apja sokszor hangoztatta, hogy neki az a legfontosabb, hogy a család kezében maradjon a lap irányítása, Katharine vette át annak vezetését.

Belecseppent egy férfiak által irányított közegbe, 'alfa women'-ként. Valljuk be, azért ez elég kényes szituáció. Lehetsz te business analyst vagy egy egyszerű lóti-futi az adott cégnél, biztosra veszem, hogy haladó szintű gyomorideggel mész munkába, ha előre tudod: 100% tesztoszterondús terembe kell belibegned a kecses kis női mivoltoddal. Akkor képzeld el, milyen érzés lehetett ez fél évszázaddal korábban... Kay tele is volt félelemmel - ráadásul friss főnökként... Bele kellett rázódnia, de sikerült megállnia a helyét.

A 10-12 fős férfi tanácsból alig 1-2 emberre számíthatott. Szerencsére voltak befolyásos barátai, ám közülük is sokan ellene fordultak, amikor - egy bírósági ítélettel szembemenve, a börtönt kockáztatva - megjelentette a Pentagon-ügyiratokat. Ezek voltak azok a dokumentumok, amik bebizonyították, hogy az Egyesült Államok kormánya éveken át össze-vissza hazudozott a vietnami háborúról.

Kay végül elment a Legfelsőbb Bíróságig. Felbujtó lett, a szó jó értelmében: a konkurens újságok sorra követték példáját. És ezzel új alapokra helyezte a sajtószabadságot. Egy nő, aki csak feleség és anya akart lenni. De amikor nem volt más választása, erősebb tudott lenni, mint azt ő maga gondolta volna.

Önéletrajzáért '98-ban Pulitzer-díjat kapott.

Halász Éva

Forrás: Origo
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Northfoto

    Ezt olvastad már?