Nagyanyám szeretője

"Szűzen mentem férjhez, akkoriban a mi köreinkben így volt szokás. A nászéjszakán bejött hozzám a Nagyapád, de valahogy nem úgy sült el a dolog, ahogyan kellett volna.

Én tele voltam romantikus elvárásokkal, több széptevést, rajongást kívántam, ő rögtön akarta a jussát, és ez nem tetszett. Elháltuk ugyan a nászéjszakát, három hónap múlva pedig megfogant az édesanyád, de ezek után úgy éreztem, nem tartozom neki ezen a téren semmivel. Főként, mivel megtudtam, hogy más nőknél is keres szórakozást. (...)

Forrás: Shutterstock

Túlságosan megszokta a gazdag úriemberek eseménydús legényéletét, hogy fel tudja adni az esküvő után. Mellette szólt persze, hogy mindig nagyon diszkréten és tisztelettel tette mindezt. Soha senkit nem hozott a közös ágyunkba, futó és jelentéktelen kalandjai voltak csupán, mindezek mellett jó és törődő férjként viselkedett. Csakhogy én az akkori eszemmel nem értékeltem ezt. Égetett a büszkeség, úgy éreztem, halálos sértés ér... szinte kötelező revansot vennem. Járt hozzánk egy igen férfias katonatiszt. Jó családból származott, független volt, és elég régóta ostromolt engem. Meg voltam róla győződve, hogy jelen helyzetemben teljes joggal mondok neki igent. (...)

Be kell valljam, az eset során nem bizonyultam olyan korrektnek, mint Nagyapád. A saját hálónkban fogadtam Noah-t, minden héten kétszer, míg ő a barátaival bridzselt. Hónapokig zökkenőmentesen folyt a viszonyunk, aztán egy este... Egy este a Nagyapád hamarabb jött haza a szokásosnál. Máskor is megtörtént már, hogy játék közben hazaugrott valamiért, s ilyen esetben mindig illedelmesen betért hozzám a hálószobánkba, hogy üdvözöljön egy percre. Megszokott eljárás volt hát, hogy Noah a közeledő léptek hallatára egészen egyszerűen a szekrénybe ugrik. Ezen az estén is így történt. Zavar nélkül köszöntöttem a Nagyapádat, míg Noah a szekrényben kuksolva várta, hogy elmenjen.

Fensőbbségesnek és győzelemittasnak éreztem magam, mint minden ilyen alkalommal, a rémület csupán akkor öntött el, amikor láttam, hogy Cameron új ingért tért haza, mivel a rajta lévő whisky-foltos lett játék közben. Minden tagomban megmerevedtem, amikor odalépett a szekrényhez. Sem időm, sem lélekjelenlétem nem volt megmozdulni, Nagyapád pedig rögtön, amint résnyire nyitotta az ajtót, meglátta az alsónadrág nélkül benn kuksoló szeretőmet. Másodpercekig nem mozdult. Az arckifejezése sem változott, csak még feszesebben kihúzta magát, majd megigazította a nyakkendőjét, és előkelő, határozott hangon beszólt a szekrénybe: „Kérem a halványkék ingemet."(...)

Én fehérre sápadva ültem az ágyon, ő rendületlenül állt a szekrény előtt, míg végül annak ajtaján kinyúlt egy reszkető kar, kezében a Nagyapád által kért kék inggel. Nagyapád elvette, felém fordult, illedelmesen jó éjszakát kívánt, majd kiment a szobából. (...) Akkor, ennek a jelentnek a hatására értettem meg, hogy két férfi sok az életembe, s hogy a két férfi közül egyikük méltatlan, a másik méltó hozzám. Az utóbbi volt a Nagyapád. (...)

Forrás: Shutterstock

A nagybetűs Férfiasság számomra sosem a teátrális reakciókat vagy az eltúlzott erőfitogtatást jelentette. Anyám mondta egyszer, hogy az igazi férfi háborús helyzetben - s ezt értheted az élet bármelyik konfliktushelyzetére, ami nehézséget hoz, s aminek elviseléséhez erő kell -, szóval az igazi férfi ilyenkor nem csapkod maga körül, mint egy kisfiú. Nem kiabál, nem dühöng, mert aki ezt teszi, az csupán leplezni próbálja a benne rejtőzködő rémületet. Az igazi férfi higgadt, meggondolt, nem kapkodja el a reakcióit. Elegánsan kivonul a helyzetből, majd leül, átgondolja a miérteket, s ezután cselekszi a legjobbat, amit adott helyzetben lehet.

Meglepő, nemde? Ez a különös és morbid szituáció kellett ahhoz, hogy végre meglássam Nagyapádban az igazi férfit, és ezzel együtt hirtelen felfedezzem magamban az okos Nőt, aki bosszú és sértettség helyett elgondolkodik, és pótcselekvések helyett megoldást keres.

Mondanom sem kell, volt min tűnődnöm azon az estén, egészen éjfélig, míg Nagyapád hazatért és újra benyitott a hálónkba. (...) Néztem a szemét, amiben nem volt sem harag, sem bántás, csupán - legnagyobb meglepetésemre - belül, egészen belül, valamiféle alig látszódó, mégis egyértelműen kivehető fájdalom. S akkor megértettem, végtelenül bánja, hogy csapodár viselkedésével elindította mindezt. Bánja, mert most érzi csak át annak a súlyát, amit ő tett velem. Rajtam múlt, hogy mindent tiszta lappal kezdünk-e. (...) Ez volt az első igazi, szenvedéllyel együtt töltött éjszakánk."

Részlet Greta May Egy gyilkos naplója című könyvéből

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?