Kötelező olvasmányok helyett kötelező filmeket a tanrendbe!

Rengetek cikket olvasunk róla mennyire fontos, hogy a diákok - a kötelező olvasmányok mellett - megnézzenek bizonyos filmeket is az iskolaévek alatt.

Ilyenkor a hazai és külföldi nagy klasszikusokat szokás felhozni, a filmtörténet úgynevezett mérföldköveit és mindazokat a filmeket, amiket a történelem és irodalom órákon tanultakhoz lehet kapcsolni. De valóban csak ezeket a filmeket kellene megnézni?

Nem lehetne esetleg olyanokat is beiktatni, amiknek üzenete és mondanivalója miatt tényleg megéri leülni a képernyő elé? Egyáltalán kell-e, hogy minden film nagy és mély gondolatokat adjon át? Szerintem nem. Olykor bőven elég, ha egy film csak elgondolkodtat. Vagy szórakoztat. Esetleg kikapcsol. Meg lehet kövezni ezért.

A fenti gondolatmenet után pedig következzen az én szubjektív listám, amiben azok a filmek szerepelnek, melyeket kötelezővé tennék az iskolákban.

1. Holt költők társasága

Az én korosztályomban valószínűleg nincs olyan ember, aki ne látta volna n+1 alkalommal ezt a filmet. A patinás, szertartásos és már-már fojtogatóan merev hagyományokkal rendelkező bentlakásos elit iskolák világa ugyanis úgy vonz minket, mint az egyébként hasonló helyen tanuló Harry Potter a bajt. Egy ilyen zárt közösségben és egy ilyen "hermetikusan elszigetelt" helyen pedig bármi megtörténhet, amit a kíváncsiság, a lázadás, a kritika és az újító szemlélet csak hozhat. Ahol pedig a régi és az új találkozik, ott konfliktusokra is számíthatunk.

2. A Studio Ghibli rajzfilmjei, különös tekintettel Hayao Miyazaki munkásságára

Ezek a mesék tényleg nekünk és rólunk szólnak. Mindegyiknek van legalább egy olyan tanulsága, amit A kis hercegből idézettekkel kellene egy lapon emlegetni. A Mononoke hercegnő jóval a Frozen/Jégvarázs előtt megmutatta, hogy egy igazi nő mellett lehet hasonlóan erős férfi karakter, de közben el lehet rugaszkodni a bajba jutott hercegnő és a megmentő herceg sablonjától.

A Chihiro szellemországbant például értelmezhetjük az identitásról, annak elvesztéséről és megtalálásáról szóló gyönyörű tanmeseként.

Ugyanerről szól a Yesterday - Vissza a gyermekkorba is, csak az egy felnőtt szemszögéből nézve mutatja meg az utat. A Studio Ghibli alkotásai rádöbbenthetnek minket, hogy attól még, mert valami rajzolt, nem feltétlenül csak gyerekeknek való. És hogy mindennek, mindenkinek van egy története.

3. Az őslakó

Ha meghalljuk a sci-fi szót, akkor a legtöbben azonnal űrhajókra, egzotikus bolygókra, világűrre, groteszk (vagy szexi) idegenekre és kínosan sok technoblablára gondolunk. Pedig ez ennél egyszerre jóval több - és kevesebb is. Ebben a filmben az elejétől a végéig nem hagyjuk el a Föld nevű kies bolygót, sőt, jóformán a főszereplő John Oldman nappaliját se. A film mégis a fantasztikum birodalmába repít el minket, amikor a kollégáitól búcsúzó professzor két whisky között bevallja, hogy ő egy 14.000 éves ősember. A film nagy részét az a vita teszi ki, amelynek során ő az állítását védi, a különböző szakterületekről érkezett barátai pedig megpróbálják megcáfolni.

A dolog pikantériája, hogy John a szavain kívül semmivel se tudja bizonyítani az állításait. Nem szokásom szuperlatívuszokban beszélni, de ez a film annyira jó és megkapó, hogy azt tanítani kellene.

4. Híd Terabithia földjére

A plakátokkal és híresztelésekkel ellentétben ez a film nem fantasy, nem annyira családi és végképp nem kalandfilm. A célközönség sem a legfiatalabb korosztály, bármit is állítson Hollywood.

Ellenben egy igen szép és életszerű dráma a barátságról, a fantázia erejéről, a nehézségekről, a traumákról és a velük való szembenézésről. És arról a nem rózsaszín, vattacukrosan és felhőtlenül boldog, de azért nem is érfelvágósan depressziós időszakról, amit kamaszkornak nevezünk. Valamint arról, hogy mindig lássuk meg a körülöttünk levő világban a csodákat és a lehetőségeket. Ez a film inkább középiskolásoknak való.

5. Isten városa

Amikor először ültem le megnézni ezt a filmet, teljesen a hatása alá kerültem. Az Isten városa egy Rio de Janeiró-i szegénynegyed, ahol két fiatalember sorsán keresztül a negyed életét és történetét követhetjük nyomon.

A történet a történetben előadásmód, a figurák és jellemfejlődésük, az emberi sorsok és tragédiák spirálja olyan rabulejtő, hogy fel se tűnik a kétórás játékidő. Mindehhez még ott az édes-bús, brazil életérzés, a pörgős zenék és az érzés, hogy valahonnan ez ismerős nekünk.

A legtöbb szereplőnek vagy csak a kereszt-, vagy csak a becenevét ismerjük meg, mégsem érezzük a hiányt. És bár a film egyik központi témája a drog és a droggal kapcsolatos bűnözés, az alvilági háború kiváltotta erőszak és szenvedés sokkal erősebb töltést hordoz.

6. Kubo és a varázshúrok

A cikk második rajzfilmjének választott művet szerintem mindenkinek látnia kellene! Legalább kétszer. Ennek a rajzfilmnek ugyanis annyi rétege és árnyalata van, hogy meg se próbálom felsorolni őket. Képes megszólítani több korosztályt is - elég izgalmat és akciót tartalmaz az adrenalinfüggőknek, elég gondolatot és mondanivalót a mélyebb jelentések szerelmeseinek, és elég humort mindenkinek.

Közben pedig nem fél fájdalomról, gyászról és személyes tragédiákról mesélni, útkeresésről és megbocsátásról tanítani, valamint arról, hogy merjünk túllépni önnön korlátainkon. Az animáció szép, egyszerre kelt kézzel rajzolt, papírból-kartonból összeberhelt és teljességgel élethű hatást. Ezt a látványvilágot úgy érték el, hogy a film nagy részét stop motion technikával készítették. A szereplők és motivációik tiszták és felismerhetőek, a film mégis meg merte lépni azt, hogy itt-ott csavarjon egyet a megszokott fantasy toposzokon. És amíg a húrok pengenek és van elég színes papírunk, senki sem állíthat meg minket!

Ezeken kívül természetesen még számtalan hazai és külföldi filmet ismertethetnék, de előbb ezeket nézzétek meg! Aztán folytatom a sort.

Nyitókép: AFPforum

    Ezt olvastad már?