Öt perc Párizs - Avagy instant bohémság Krisztinától

Párizs, a könnyed bohémság, a girbe-gurba utcák, a kávéházak, a művészet és a kánkán városa. Vagy neked inkább a luxus, a divat, a friss croissant, a vörösbor és a sajt jut róla eszedbe?

És akkor a Montmartre-ról, a Louvre-ról, a Champs-Elysées-ről a Notre Dame-ról és az Eiffel-toronyról még nem is beszéltünk. Ezek azok a dolgok, amik majdnem mindenkinek bevillannak, ha kiejtjük a szót: "Párizs".

Vajon azt is tudjuk, hogy a felsoroltak nagy része, két történelmileg és művészettörténetileg is jelentős korszaknak, a Belle Époque-nak és az arany húszas éveknek köszönhető?

Repüljetek velem vissza az időben, és tegyünk egy sétát a letűnt korok Párizsában!

Forrás: Origo

A Belle Époque, Párizs egyik legmozgalmasabb időszaka, az 1800 évek végén kezdődött és nagyjából 30 évet foglalt magába. Ez a sebesség, a változások és a fejlődés kora, az ebből fakadó optimizmus, életkedv és derű mindenhol érezhető volt.

A bohémek saját útjukat járták, és a világ minden tájáról odavonzották a művészvilág résztvevőit. Az ipari forradalom találmányai kezdték átalakítani a mindennapi életet. A város képe is teljesen megváltozott, Boulevard-ok, áruházak és új épületek sokasága nőtt ki a földből.

Forrás: Origo

Az 1900-ban Párizsban rendezett világkiállítás többek között az új találmányok ünnepe volt, a feltalálókat és mérnököket félistenként ünnepelték, igazi hírességek lettek. A művészetek is állandó mozgásban voltak, a fényképezés elterjedése csak felgyorsította a folyamatokat.

A kánkán hódító útját járta, a táncban megmutatták azt, ami addig nem volt látható: az alsószoknyát és a női lábakat. Jane Avril, La Goulu és társaik voltak a kor sztárjai, a lázadás és a női szabadság szimbólumai. Az első sztriptíztáncosnő, Mata Hari ezt fokozta tovább erotikus fátyoltáncával.

Forrás: Origo

A Montmartre számtalan találkozóhelyével az értelmiség és művészek kulturális tevékenységének központja lett úgy, hogy közben meg tudta őrizni romantikus, falusi hangulatát. Ezt a lelkesítően szép korszakot az I. világháború kitörése szakította félbe.

Az ember azonban nem adja fel könnyen, a háború után Európa és Párizs is gyorsan újjáéledt. Új korszak kezdődött, ami mohó élni akarást és újra fejlődést hozott.

Forrás: Origo

Az arany húszas évek jórészt az élet habzsolásáról és mindenekelőtt kreativitással és féktelenséggel jellemzett kulturális változásokról szóltak. Párizs a világ fővárosa lett!

A sanzon elindult máig tartó diadalmenetén.

Ebben az időszakban Amerika hatása Párizsra igen jelentős volt. Amerikai művészek, az elveszett nemzedék írói, többek között F. Scott Fitzgerald, Thornton Wilder, Hemingway és Henry Miller is átköltözött a francia fővárosba. A gazdag amerikaiak pedig a hóbortosság és a kihívó luxus központjává tették a várost. A mecenatúrájuk azonban lehetővé tette sok nincstelen tehetség művészeti tevékenységét.

Jelentős befolyásukat mi sem mutatja jobban, mint hogy a Broadway revüinek bemutatásáért és dívák párizsi fellépéséért csillagászati összegeket fizettek. A leglátványosabb és legsikeresebb amerikai import áru a jazz volt: megszámlálhatatlan mulatóban már nem a kánkán zenéje, hanem a jazz ritmusa szólt. Josephine Baker, Maurice Chevalier és Mistinguett lettek a párizsi élet új sztárjai.

Forrás: Origo

A táncos szórakozóhelyeken a shimmy-t és a charlestont ropták.

A Montparnasse kabaréi, kávéházai minden nap zsúfolásig megteltek. A le Dôme, a la Coupole és a la Rotonde kávéházak háromszöge a legkedveltebb, leglátogatottabb szórakozóhelyei lettek a művészeknek és modelleknek. Henry Miller a világ köldökzsinórjának nevezte a kereszteződést.

Forrás: Origo

Az arany húszas évek a gazdasági növekedés, a gondtalanság és bőség korszakának számított. Ennek a Wall Streeti börze összeomlását követő gazdasági válság vetett hirtelen véget. Mindenesetre ez a két frenetikus korszak hatása mélyen belevésődött a máig érvényes párizsi életérzést tükröző képbe.

Nyitókép: Origo

    Ezek is érdekelhetnek