vásár ajándékozás Luther Márton karácsony tömeg hagyomány
Minden évben megfogadod, hogy jövőre nem mész ki a karácsonyi vásárba. Aztán persze mégis ott találod magad.

Tömeg van meg hideg. Ülőhely az nincs, így állva kell megenni a kenyérlángost - mint a lovak... Ami persze 1500 forint volt, ahogy a forralt bor is - aminek persze alig van bor íze a sok cukortól. Ha pedig vennél valami csecsebecsét, készülj fel: ami nem ronda, az drága.

Mégis minden évben ellátogatsz a karácsonyi vásárba, akár többször is. És utána minden egyes alkalommal elátkozod azt, aki kitalálta ezt az egészet. Pont ezért Krisztina utánajárt, hogy mégis honnan ered ez a hagyomány! :)

A karácsonyi vásár - ahogy a neve is mutatja - elméletileg arra való, hogy ott vásárolhass olyan dolgokat, amikre karácsonykor szükséged lesz. És általában karácsonyi ajándékra van szüksége az embernek ez idő tájt. Így hát a karácsonyi vásárok története szorosan összekapcsolódik az ajándékozás hagyományának megjelenésével. Mert bizony nem mindig jelentett egyet a karácsony a kívánságok teljesülésével!

Forrás: Wikipedia

A karácsonyi ajándékozás szokását Luther Márton vezette be, amikor 1545-ben, gyermekeinek nem a Mikulás hozta már az ajándékot, hanem a Jézuska. Ez a "családi" hagyomány terjedt el szép lassan Európa-szerte.

És láss csodát, nem sokkal később Nürnbergből jelentették, hogy a gazdag patríciusok, akik azelőtt újévkor adtak meglepetéseket egymásnak, szintén karácsonyra időzítették ezt a szokást.
A közgazdászok azt mondanák: rés keletkezett a piacon! És ezt az élelmes kereskedők gyorsan be is töltötték! Így lett a szokványos adventi vásárból egy forralt bor, gyümölcskenyér, édesség, játék és ajándék beszerzőhely.

Forrás: Wikipedia

Ez a szokás olyan rohamosan terjedt, hogy az 1646-os év szentestéjén, a nürnbergi Szent Sebaldus templom plébánosának a délutáni és esti prédikációt is ki kellett hagynia, mert "az ajándékvásárlás miatt nem volt egyetlen ember sem a templomban."

Persze korábban is tartottak vásárokat az adventi időszakban, de ezeket napi szükségletek kielégítésére rendezték. Ezek a teljesen szokványos vásárok arra szolgáltak, hogy az emberek felkészülhessenek a hideg évszakra, a karácsonnyal pedig egyedül csak a dátum kötötte össze.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy már a Luther újítása előtti időkben is rendeztek karácsonyi vásárokat. De igazi löketet a szokás rohamos terjedéséhez az ajándékozás hagyományának megteremtése adott.
Az első okirattal bizonyított karácsonyi vásár Frankfurt am Main-ban volt 1393-ban. A következő, amiről említést tesznek a korabeli iratok, az a drezdai vásár - 1434-ben.
Mézeskalács vásárról először az augsburgi városháza jegyzőkönyve tesz említést 1498-ban. Ezt már tekinthetjük a karácsonyi vásárok előfutárának, hiszen a mézeskalács már azokban az időkben is jelentős szerepet játszott az ünnep során.


Bécsben 1600-ban édességet árusítottak egy karácsony előtti bódévásárban, Nürnbergből pedig az első hivatalos utalás 1628-ból származik. Münchenben a legkorábbi Jézuska vásárt 1642-ben rendezték.

Tehát igazán csak a 17. században jöttek létre az első újkori vásárok, amik alig tértek el a maiaktól:

Forrás: Wikipedia

Általában a városok főterén rendezték meg, a tér középén pedig hatalmas feldíszített karácsonyfát állítottak. Körülötte a színesen díszített standokban kézművesek, kosárfonók, játékkészítők és üvegfújók árulhatták portékájukat. A hagyományos kínálathoz karácsonyfadíszek szalmacsillagok, játékok, és szépen kidolgozott betlehemek is tartoztak.

Persze a korai vásárok látogatóinak nem volt olyan jó dolguk, mint manapság: eleinte mindössze egy, majd négy napig tartottak. Ezzel szemben mi már advent első vasárnapjától újévig bármelyik nap kiugorhatunk egy forralt borra vagy puncsra. Minden nagyobb városban rendeznek egyet - vagy inkább többet. De a mai napig a németek a műfaj koronázatlan királyai: a legnépszerűbb karácsonyi vásárt évről évre Nürnberg történelmi óvárosában rendezik, és több mint kétmillió látogatót vonz évente.

Forrás: Wikipedia

És hogy szerintem milyen egy tökéletes karácsonyi vásár?

Karácsonyi fények világítanak, hatalmas hópelyhek táncolnak a gázlámpák között és a templom tornyából az esti harangszó szól. Az úton lovas szánkók suhannak kis csengettyűvel zenélve, az égen vakítóan világítanak a csillagok. Az emberek pedig a finom fahéj, pirított cukor és forralt bor illatban csevegve csacsogva sétálgatnak a kidíszített faházacskák között, és nézegetik a kézműves termékek sokaságát. Vagy csak jókedvűen iszogatják a finom puncsot, forralt bort, ami átmelengeti testüket, lelküket. A gyerekek vidáman fogócskáznak, hógolyóznak, orrocskájuk piros a hidegtől, és amikor rálehelve kezüket melegítik, pára látszik leheletük nyomán.

Ha valaki tud ilyen vásárról, ne habozzon írni szerkesztőségünknek! ;)

Nyitókép:iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.