Az embereknek szükségük van mankókra, amikor nehéz helyzetbe kerülnek. Ilyen mankó a hit és a remény. Fontos hogy hihessünk valamiben, hogy segítséget remélhessünk - hogy legyen egy fogódzónk. Ez az igényünk határozza meg viszonyunkat az angyalokhoz.
Nekem is van két kedvenc angyalkám. Ők pedig Raffaello 1512-ben festett, a Sixtusi Madonna című képén láthatók. A festményen Madonna a kis Jézussal a karján egy vattapamacsféle felhőn áll a kép középpontjában, miközben két kis pucér puttó, pufók húsos testükkel unottan könyökölnek a festmény alsó részén. Ők inkább amolyan igazi kis bajkeverő, vásott kölköknek látszanak, mint egy idilli világ küldötteinek.
Talán ezért olyan szerethetőek, mert egy kicsit emberiek, vannak hibáik, nem olyan makulátlanok.
Minden bizonnyal ez is oka annak, hogy ezek a kis puttók - akik igazból csak statiszták a főszereplők mellett -, manapság igazi eladási slágerek, és a reklámipar főszereplői lettek. Találkozhatunk velük táskákon, ágyneműn, kulcstartókon, kekszes dobozokon, posztereken.Szinte biztos vagyok benne, hogy bárkit megkérdezünk, hogy milyennek képzeli az angyalkákat, egyből ez a két kis puttó jut eszébe!
Pedig hosszú utat járt be az angyalok ábrázolásmódja a művészettörténet során!
Elképzelésünket az angyalokról nagy részben a keresztény művészet alakította.
A Bibliában szereplő angyalokat évszázadok folyamán nagyon sokan és sokszor megörökítették, és teljesen különböző tulajdonságokkal ruházták fel őket. Így születtek meg a harmóniát hozó zenélő, a biztonságot sugárzó, az üzenethozó, a harcoló, és a védelmező angyalok.
Amúgy nem csak a keresztény valláshoz köthető az angyalok, arkangyalok és szeráfok világa. Mind a három nagy monoteista világvallás - a zsidó, a keresztény, és az iszlám - hitvilágának állandó szereplői. Mégis kizárólag a keresztény művészethez kapcsolhatók angyalok.
Miért lehet ez?
A válasz nagyon egyszerű: a zsidó és az iszlám vallás tiltja az emberábrázolást. Így az angyalokat sem festették, rajzolták vagy faragták meg a vallás követői.
Ezért fordulhat elő, hogy a művészettörténet első angyalábrázolásai a korai kereszténység idejéből származnak.
Ők az úr szolgái és fontos megbízatásuk miatt nagy jelentőséggel bírnak. Ők azok a teremtmények, akiknek igen nemes feladat jutott: ők terelgetik a halandókat a helyes irányba.
Az evangéliumok szerint Krisztus életét is angyalok kísérik, akik különleges köztes lények ég és föld között. Az égi követeknek pedig akad ellenpólusa is: Lucifer, a bukott angyal, aki az isteni parancs elleni lázadása miatt kiűzetett a mennyből.
A kereszténység megszületésével a művészek szabadon engedték a fantáziájukat és elképzelésük alapján testet öltöttek ezek - az addig láthatatlan - teremtmények: vannak kedves és fenyegető, giccses és méltóságteljes köztes lények, vannak védőangyalok, de a bosszúnak is vannak angyalai, vagy a gyászangyalok is megjelennek a festményeken.
A keresztény vallásban az angyalokat kezdetben férfiként ábrázolták, szárnyakat pedig csak a 4. századtól kaptak. Ezzel a művészek a gravitáció nélküli szabadságot szimbolizálták. A későbbi időkben egyre nőiesebb lett az ábrázolás - elsősorban mint Mária udvarhölgyei jelentek meg. Majd a gyermek angyalok lettek megszokottak.
Az angyalalakokat jellemző tudást a sugárzó tekintet, a határozottságot mutató gesztus és a tökéletes testalkat mind-mind azok jelentőségét nyomatékosítja.
Te milyennek képzeled az angyalokat? ;)
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.