Úgy véled, a munkahelyen jó pont, ha folyamatosan százhúsz százalékon teljesítesz? Ez abszolút reális elképzelés, főként egy multi esetén. Ám, most képzeld el, hogy te, mint friss munkaerő, egyfajta tükröt mutatsz a már régebb óta ott dolgozó munkatársaidnak, akik beleszoktak a jó életbe, akik elhitették a főnökséggel, hogy a kiadott feladatokat nem lehet határidőkre elvégezni, nem lehet teljesíteni az általuk elvárt szintet. Vajon ők hogyan reagálnának a teljesítményedre? Netán másnak szúrnál vele szemet?
– Üljön le Viktor! – mutat a csoportvezető az apró irodában elhelyezett székre – Azért hívattam, mert lejárt a próbaideje.
– Igen, köszönöm. – foglal helyet a húszas évei végén járó férfi.
Kintről beszűrődik a gépek zaja és az iroda üvegfalán át látni a gyárban folyó serény munkát.
– Nos – vesz a kezébe a csoportvezető egy papírt, majd tanulmányozni kezdi – Aha... Valóban... Nos, ez így nem lesz jó... – morogja a bajsza alatt.
– Bessenyei úr – kezdi Viktor –, minden nap százhúsz százalékon teljesítek. A minőségi ellenőrzésen még sosem találtak hibát a munkámban.– Igen, pont erről van szó! – néz fel a papírokból a csoportvezető.
– Nem értem – hebegi Viktor – Még a HR osztálytól is azt az értékelést kaptam, hogy nagyon jó csapatjátékos vagyok, segítőkész. Tudja, mikor végzek, a saját feladatommal, szívesen segítek, ahol lemaradás van.
– Jaj! – nyög fel Bessenyei – Hát nem is érti...
– Én... Bessenyei úr, én még túlórát is vállalok, minden héten.
– Fiam... – veszi le a szemüvegét a csoportvezető, majd beletúr a hajába – Nézze, mióta maga betette ide a lábát, minden dolgozótól elvárják, hogy minimum száz-százalékon teljesítsen, ne vétsen annyi minőségi hibát, jobb normaidőn dolgozzon, segítsen másoknak. – emeli egyre feljebb a hangját – Sőt, azt is, hogy vállaljon túlórát! De hát ez képtelenség! Maga teljesen tönkretette az itteni munkamorált!
Bessenyei hirtelen felpattan a székéről, dühösen megkerüli az íróasztalt.
– Van magának fogalma arról, mit álltam én ki az elmúlt hetekben? Mennyi telefont, e-mailt kapok, hogyha a Tárnoki Viktor így teljesít, a többi kétszáztizenkettő miért nem? Bezzeg a Tárnoki! Ő nem vét minőségi hibát. A többi embered miért? Mi az, hogy nem vállalnak túlórát? Tárnoki mindig készséges, amikor munka van. Se vége, se hossza! – sétál vissza az íróasztal mögé.
Viktor döbbenten ül a székén, és maga elé mered.
– Én... Bessenyei úr... Úgy érti, az a baj velem, túl jól teljesítek? – nyögi halkan.
– Úgy. Ezzel a hozzáállással olyan elvárást indikál a vezetőknél, amit képtelenség teljesíteni. Teljesen tönkretett nekem itt mindent! Kétszáztizenkét ember zúgolódik maga miatt!
– Nekem szükségem van erre a munkára. Egyedüli kereső vagyok a családban...
– Akkor kapja össze magát! – kiabál Bessenyei – Azonnal csökkentse a teljesítményét, vétsen hibát! A minőség nem lehet több, mint nyolcvan százalék! Ne segítsen más egységeknél, pláne ne vállaljon túlórát! – Két tenyérrel rátámaszkodik az íróasztalra, kissé előrehajol, és szigorú tekintettel Viktor szemébe néz – Megértette Tárnoki?
– Igen, uram – hajtja le Viktor a fejét.
– Kap egy hetet, hogy bebizonyítsa! – áll fel a csoportvezető – Elmehet!
Viktor feláll, kifelé indul az apró irodából.
– Tárnoki? – szólal meg a csoportvezető, mire Viktor visszafordul az ajtóból.
Bessenyei jobb keze két ujjával megérinti a szemét, aztán Viktorra bök vele:
– Árgus szemekkel fogom figyelni!
Ez is érdekelhet: Több vagy, mint a munkád!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
