Kiscicát adsz ajándékba? Az gagyi! Én birkát vettem

A hetedik házassági évfordulónkra (gyapjúlakodalom) vettem a férjemnek egy bárányt. Igen, egy bárányt. Éppen akkor költöztünk kertes házba, és amúgy is terveztük, hogy a szokásos kutya-macska kombó mellé veszünk majd szárnyasokat, gyapjasokat és mekegőket is.

Ja, de a húsa az mindegy, mert tudtam, hogy megenni tuti nem fogjuk.

Rövid keresgélés után meg is találtam egy szomszéd városka birkatenyészetét. Kár, hogy a telefonbeszélgetésünket nem rögzítettem, megállná a helyét bármelyik kabaréban. De kitartó voltam, és pénteken munka után meg sem álltam a birkás emberig. Magassarkúmban csak úgy siklottam a szalmával kevert ürülékkupacokon, aztán szexisen meglóbáltam retikülömet a gumicsizmás asszonyság előtt. A döbbenet végképp úrrá lett rajtuk, amikor elmondtam az elképzelésemet és határozottan ráböktem a legszebbre:

"Azt a cappuccino színűt szeretném!" (Ezzel meg is volt a neve: Cappuccino!)

"És van otthon valami, amivel meg tudják etetni?" - szaladt ki végül a gazda száján.

Több-kevesebb sikerrel meggyőztem, hogy jó helyre kerül majd a jószág, emberünk pedig már kötözte is össze az "áldozatot". A csomagtartóba téve a juh beletörődni látszott a sorsába, emberünket pedig az idegösszeomlás határán hagytuk magunk mögött.

Ő úgy üvöltött, hogy zengett tőle a hegyoldal. "Biztos honvágya van" - állapítottuk meg rögtön. De hogy lehet egy birkának honvágya? Elvileg ő csak egy birka. Én addig nem tudtam, hogy a bárány társas lény, nyájban érzi jól magát, és ha egyedül van, keményen nyomja a decibelt.

Na, gondoltam, én ezt is megoldom: először egész napra a kertbe költöztem, olvastam, kapáltam, locsoltam és... őriztem a birkát. Végül feladtam, és elmentem az utcánk végén lévő lovardába.

"Jó reggelt, hölgyem, segíthetek?" - nézett rám a pocakos kalapos.

"Ömm, igen, vettem a férjemnek egy bárányt..." - kezdtem a vallomásom.

"Egyet? Hm, ilyen ötletem nekem utoljára kisfiúként támadt" -próbálta elfojtani nevetését a férfi.

"Jó, jó, ezt inkább ne firtassuk... a kérdésem, hogy van-e eladó kisbirkája, vagy be tudná-e fogadni az enyémet, amíg megoldom a dolgot?" Mivel mindkét kérdésre csak csóválta a fejét, inkább hazakullogtam.

Na, de mi ez? A francba! Szombat van, miért csörög a vekker fél hatkor? Ja, mennem kell etetni...

Nyitókép: iStockphoto