De a férfiak között is vannak olyanok, aki számtalan taktikát alkalmaznak, és egy pillanatig sincs rossz érzésük emiatt. Szeretnek például "lebegtetni", az igen és a nem állapota között lavírozni. Amiből még bármi lehet: kapcsolat, házasság, vagy az égvilágon semmi. És ezt elég sokáig húzzák.
Hiába szerelmes a csaj, tervezgeti a közös jövőt, ők még mindig a "nem rossz, ami köztünk van, de azért nem kell még elköteleződni" elv szerint élnek hónapokig. Mert még mindig csak tesztelnek.
Próbálgatják, hogyan viselkedik a nő különböző szituációkban. Mennyire bírja a stresszt, azt, hogy késik a párja, hogy más csajjal is beszélget, like-olja a képeit. Addig meg nem érdemes mélyebben belemenni a dologba, amíg nincsenek kiértékelve az eredmények.
Aztán ott a nagy klasszikus, az eltűnés. Igen, a pasik között akadnak hatalmas illuzionisták. Az egyik pillanatban még ott vannak, szép szavakat suttognak a barátnőjük fülébe, majd kifelé menet már a lépcsőházban arról kezdik magukat meggyőzni, hogy ez túl gyors. Be kellene húzni a kéziféket, sőt, egy kicsit hátrálni. Aztán várnak, szép csendben, és még véletlenül sem tájékoztatják a másik felet arról, hogy időre van szükségük. Lapítanak, és várnak.
Hogy meddig? Jó kérdés, hiszen erre nincs nemzetközi szabvány. Egyéntől függ, két-három naptól több hétig terjedhet - jobb esetben -, mert az is gyakran előfordul, hogy ez tulajdonképpen már szakítás.
Az ilyen férfiak szeretik hárítani a felelősséget, és úgy tenni, mintha tök őszinték lettek volna, és a csaj értelmezte rosszul a jeleket. Ők soha nem mondtak olyat, hogy kapcsolatra vágynak. Az öt hónap még nem sok, abból nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni! A nők pedig bedőlnek nekik, elbizonytalanodnak, hogy talán tényleg túl gyors tempót diktáltak. És adnak újabb három-négy hónapot a férfinak, hogy gondolkodjon, elmélyíthesse az érzéseit.
Ez idő alatt a nő, ahelyett, hogy megsértődött volna és jól elküldte volna párját a fenébe, elkezd még jobban teperni. Be akarja bizonyítani, hogy érdemes vele számolni. Kifordul önmagából, olyan nővé válik, amilyen soha nem lenne, olyan ruhákban jár, amelyeket utál, de hátha így jobban tetszik majd.
A pasik ilyenkor szándékosan kimérten fogalmaznak, mert pontosan tudják, hogy a szavaknak jelentőségük van.
Az egyik legnagyobb pofon, amit egy nő kaphat, mikor ő azt mondja, "járunk", a férfi meg azt, hogy "ismerkedünk" - ahogyan egy új kollégával a munkahelyén. Ismerkednek, megtapasztalják a másik tempóját, munkabírását, mentalitását. Aztán eldöntik, hogy haver lesz-e vagy ellenség.
A férfiak és nők egy része folyton átveri egymást. (Szerencsére nem mindenki viselkedik így, és nagyon sok jó kapcsolat van.) Csak azt nem tudom, mire jó ez. Talán fáj az őszinteség? És a hazugság nem? De! Sokkal jobban! Ha nincs meg a bizalom a másik iránt, akkor a kapcsolat olyan, mint egy homokra épülő ház.
Nincsenek alatta stabil alapok, és semmi esélye sincs a jövőre nézve. Ezért a nőknek azt üzenem, hogy ne játszmázzanak! A pasiknak pedig, hogy ők is legyenek bátrak, taktikák nélkül. Hiszen rájuk mondják, hogy az erősebbik nem képviselői - akkor ez a jellemükben is mutatkozzon meg!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.