Nehéz veled az élet - de nélküled kibírhatatlan

Biztosra veszi, hogy lefekszik vele - pedig leszögezte, hogy nem randira jön, csak baráti beszélgetésre. Fel akart háborodni, de aztán elvörösödött. Saját magát is be akarja csapni? Mi másért jönne egy pasi lakására 38 évesen, egy válás küszöbén, ha nem azért, mert szexelni akar?

Az utóbbi egy évben úgy éltek egymás mellett, mint a gépek. Dolgoztak, hozták-vitték a gyerekeket, döntöttek a nagyobbik továbbtanulásáról, a kisebb óvodai problémáiról, de az esték hidegek és üresek voltak. Csak gyakorlati dolgokról tudtak beszélgetni, másról nem. Végül Robi unta meg hamarabb: egy napon kijelentette, hogy elege van.

Ekkor kezdődött a marakodás. Ő volt az, aki nem akart szembesülni az igazsággal: inkább a férje fejéhez vágta, hogy biztos szeretőt tart. A veszekedésekkel megkeserítették egymás életét, de nem voltak heves békülős szexek, mint a filmekben. Mikor már a gyerekek is kiborultak az állandó csatározástól, felmerült a válás gondolata. Csak a biztonság kedvéért hagytak maguknak időt. Megbeszélték, hogy szétköltöznek, hátha a távollét válaszokat ad a kérdésekre.

Azóta két hónap telt el, csak heti egyszer találkoztak a gyerekek miatt. Furcsa volt, hogy nem horkol mellette éjszakánként senki. Furcsa volt, hogy bevásárláskor nem kell mogyorót vennie, hiszen azt csak Robi szerette. Esténként, miután a srácok lefeküdtek, egyedül maradt. Azt nézett a tévében, amit akart, addig internetezett, amíg akart. Ha pedig bebújt az ágyba, rászakadt a csönd. Volt ideje gondolkozni, így lassan körvonalazódtak benne az okok, amik ide vezettek: a sok telefonozás és gép előtt ülés. Az újítások, a spontaneitás, az izgalmak hiánya...

Bármelyikük kimondhatta volna: "Hülyék voltunk, oldjuk meg, gyere vissza!" De valahogy beléjük fagytak a szavak. Mégis azt hitte, csak idő kérdése a békülés... míg meg nem tudta, hogy Robi randizni megy. Naná, hogy elöntötte a harag. Szánalmasnak érezte magát, amiért az újrakezdésről fantáziált. Hogy helyrebillentse az önérzetét, gyorsan lebeszélte a találkozót Zoltánnal.

És most itt ül. Nézi a férfit, akivel az égvilágon semmi baj nincs, mégis minden idegesíti benne... Erőt akart venni magán. Nem fog a tönkrement házasságán agyalni: kedves lesz, mosolygós, megiszik pár pohár pezsgőt, és hagyja elcsábítani magát. Tovább kell lépnie, hiszen Robi is ezt tette. De ebben a pillanatban a másik a vállához ért. Tétova, bátortalan cirógatás volt csak, ő mégis úgy rándult össze, mintha darázs csípte volna meg. Marta a torkát a sírás, hogy még ez sem megy neki, de tudta: képtelen a folytatásra. Szabadkozva elköszönt, és otthagyta.

A ház előtt remegő lábakkal szállt ki a kocsiból. Sírt, de már eldöntötte, hogy beadja a válókeresetet - tudomásul kell vennie, hogy vége. Épp az ajtó felé botorkált vaksin a könnyektől, mikor felfedezte az ismerős autót az út túloldalán. Robié. Mit keres itt?! Aztán már mindent értett... Majdnem kitörte a nyakát, úgy rohant felé. Nem tudták, mit mondjanak egymásnak. Nem tudták, hogy sikerül-e javítani a hibákon, hogy működhet-e a közös élet. Csak egyvalamiben voltak biztosak: hogy meg akarják próbálni.

Nyitókép: Shutterstock