Szóljak a barátomnak, hogy megcsalta a párja?

A lány nem vette őt észre, majd el is tűnt a tömegben. Az éjszaka folytatódott, mindenki szuperül érezte magát. Dani épp az illemhelyiség felé igyekezett, mikor meglátta Petrát egy kis eldugott zugban. Épp nagy intenzitással próbálta megvizsgálni egy férfi fogait, a nyelvével. Nem akart hinni a szemének. Odalépett melléjük:

- Petra, mit művelsz?

A lány annyira meglepődött, hogy megszólalni sem bírt. Hebegett-habogott, hogy ez nem az, aminek látszik. De érdemleges választ nem tudott adni.

Dani nem mondott semmit, otthagyta őket. Az est további részében csak ezen járt az esze. Vajon elmondja Zolinak? Hisz joga van tudni, milyen nőt szeret. De mi van, ha nem hisz neki? Olyan szinten bele van zúgva a csajba, hogy nem lát messzebb az orránál. Bármit elhinne, amit a lány mond. Tehetetlennek érezte magát. Aludni sem bírt, csak kattogott az agya. Feküdt az ágyban és a plafont bámulta, mikor üzenete érkezett. Zoli volt az.

- Csá, nincs kedved eljönni velünk csavarogni? Petra mondta, hogy mindenképp hívjunk el téged is. Hát nem egy tündér ez a lány?

- Tündér, mi? - gondolta Dani. - Ha tudnád...

Először nem akart válaszolni, de hogy ne legyen feltűnő, mégis visszaírt.

- Sajnos ma nem megy, hulla fáradt vagyok. Tegnap hatalmasat buliztam. Petra igazán szívós csaj lehet, hisz ő is ott volt egész éjjel.

Az igazságnak ki kell derülnie

Ezzel nyert magának még egy kis időt, hogy eldöntse, mit is tegyen. Egész nap jött-ment a lakásban. Nem tudott egy helyben maradni. Gyötörte a lelkiismeret, és félelemben tartotta a bizonytalanság. Végül elhatározta magát. Történjen bármi, Zolinak tudnia kell az igazságot. Szemétség lenne, ha nem szólna neki. Fordított esetben ő is tudni akarná.

Ha hazaértél, beszélnünk kell. Négyszemközt - írta az üzenetben.

- Persze, majd átugrok hozzád. Minden oké?

- Csak gyere át!

Zoli az üzenetváltás után pár órával csengetett az ajtóban. Dani beengedte és közölte vele, hogy üljön le. Letett elé egy hideg sört a hűtőből. Húzta-halasztotta az időt. De végül nem volt menekvés. Most, vagy soha!

- Tegnap éjszaka láttam valamit, amit nem kellett volna. Vagyis de, pont, hogy meg kellett látnom, mert így kiderült, miféle nőt is szeretsz valójában.

- Mégis miről beszélsz? - kérdezte ingerülten Zoli.

- Láttam, ahogy Petra egy másik csávóval smárol. Ugyanazon a szórakozóhelyen voltunk éjszaka. Épp a mosdóba tartottam, amikor megláttam, hogy egy totál idegen fószer karjaiban enyeleg. Nem tudom, hogy a csóknál megálltak-e. Én akkor számon kértem. Kérlelt, könyörgött, hogy hallgassak. De nem megy, haver. Tudnod kell az igazságot.

- Miért nem szóltál azonnal?

- Attól féltem, nem hiszel majd nekem. Tudom, hogy mennyire odavagy ezért a lányért. És nem tudtam, mit reagálsz majd. Sajnálom.

- Hát most inkább nem mondom, hogy mire gondolok. Mindent megadtam neki, érted? Amit csak kiejtett a száján. Hát még a hajamat is úgy vágattam le, ahogy neki tetszik! Eljátszotta a törékeny, szerelmes kislányt, közben pedig csak egy számító ribanc. Ne aggódj, nem haragszom rád. Sőt! Hálás vagyok, hogy elmondtad. Inkább tőled halljam, mint bárki mástól. Így legalább biztos lehetek benne, hogy mi az igazság.

Nyitókép: Shutterstock