Hol van az a pont, amikor már tudod magadban, hogy vége?

Aki már túl van néhány szerelmi válságon, bizonyára tudja, hogy ez a pillanat gyakran nem egyik percről a másikra jön el, hanem több lépésre lebontva, és általában az utolsó húr elszakadása jelenti a tényleges belső lezárást.

Mivel nincs két egyforma ember és kapcsolat, a szakításokat is a legfülönfélébb válóokok indokolhatják: valakinél már egy kósza flört is kiveri a biztosítékot, míg más azt is képes megbocsátani a párjának, hogy gyereket csinált a szeretőjének. Van, hogy egyszerűen kihunynak az érzések, esetleg a felek közös megegyezéssel beismerik, hogy nem illenek össze, mindkettejüknek jobb lenne egyedül vagy mással.

Én azt vettem észre magamon, hogy akkor kell elgondokodnom egy viszony lezárásán, ha egyértelműen jobban, szabadabbnak érzem magam a párom nélkül, mint vele, illetve megfigyeltem egy – valószínűleg csak pszichológiai elemzés által kibogozható – érdekes mintát is ilyen helyzetekben. Elkezdek a középiskolás kiszemeltemmel álmodni, ami véleményem szerint azt jelzi, hogy a szívem mélyén olyasvalamire vágyom, amit a partnerem képtelen megadni nekem.

Noémi (30) onnan tudta, hogy hamarosan véget ér a kapcsolatuk, hogy már nem is bántotta a párja gonoszkodása, érzelmileg merevvé vált, szinte undorodott a szexuális együttléteik gondolatától, illetve úrrá lett rajta a reményvesztettség. Csak nevetni tudott, ha a pasija belekötött vagy ostobaságokat csinált, hiszen már úgy érezte, nincs tétje az egésznek. Az is feltűnt neki, hogy az illető belekményelmesedett a kapcsolatba, leginkább a ragaszkodás tartotta őt mellette, így nem csoda, hogy hamarosan elérkezett a szakítás napja.

Bár Daniella (45) fiatalon találta meg azt a férfit, akire élete párjaként tekintett, a köztük uralkodó érdeklődés-, illetve személyiségbeli különbségek egy idő után félrejárkálást eredményeztek. A kapcsolatukra az tett pontot, hogy Daniella tudomást szerzett partnere szeretőjéről. Ugyan tisztában volt azzal, hogy ebből a szempontból ő sem feddhetetlen, úgy érezte, eljött a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy lezárja az amúgy is kihűlt viszonyukat.

Nóra (42) egy 18 évvel idősebb férfi második felesége volt. Egy idő után egyre feltűnőbbé vált számára, hogy alig kommunikálnak egymással, a párja évekig elintézte az apa és a férj szerepkörét az anyagiak biztosítása által, holott Nóra is pénzügyileg független, jól kereső nő, így inkább az érzelmi támogatás hiányzott neki. Végül ott tört el benne valami, amikor már férfiként sem kívánta partnerét, a hálóból a kanapéra száműzte őt, ez az áldatlan állapot pedig rövid idő alatt a válókereset benyújtását eredményezte.

Viki (31) számára az volt a legfeltűnőbb, hogy szinte csak ő fektetett energiát a boldogságukba, míg a párja alig, illetve a kettejük között létrejött bensőséges kapocsnak is nyoma veszett. Egy nagy veszekedésre volt szüksége ahhoz, hogy kattanjon benne valami, illetve azt is észrevette, hogy a szétválást megelőző időszakban kirobbant vitáik során már egyértelmű volt, hogy nem igazán tisztelik egymást.

Bármi is álljon a szakítás mögött, az intő jeleket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Bár nehéz lehet feladni egy párkapcsolatot, amiért a felek kitartóan küzdöttek, sokszor jobb hozni egy határozott döntést, mint évekig a középszerűségben vagy a boldogtalanságban evickélni.

Nyitókép: Shutterstock