Megbocsátottam a hűtlenséged, mégsem tudok rajta túllépni

Hűtlen volt hozzám. Életemben először megcsaltak. Nagyon megsebzett a lelkem, mintha nem is én lennék. Azt mondják a nők megérzik ezt. Ez nálam is így volt, én mégsem voltam elég éber. Inkább elhesegettem a gondolatot magamtól: márpedig ez velem úgysem történhet meg. De megtörtént. Váratlanul és könyörtelenül. A férfi, akit mind a mai napig nagyon szeretek hirtelen más nőt választott helyettem. A döntés pillanatában teljesen figyelmen kívül hagyja a a tényt, hogy van egy barátnője, aki nagyon szereti és akinek nagy fájdalmat okoz.

Azt mondta, hogy csak úgy megtörtént, és semmit sem jelentett a számára. Ez aztán a sablon duma. Kéne már egy új sablon, akkor aztán minden férfi arra fogná a csak úgy megtörtént légyottokat. Ami egy fájó pont számomra, hogy az egy munkahelyi történet, és a lányt még én is ismerem, de szerencsére sosem ápoltam vele közelebbi viszonyt. Talán amiatt nem tudok túllendülni az ügyön, hogy tudom, ki az a másik nő. Talán boldog tudatlanságban mégiscsak jobb élni. Amiről nem tudunk, az nem is fáj.

Űrt érzek most magamban. Az érzelmeim mintha elhagytak volna, és teljesen üresnek érzem magam, mint akit elhagyott az ereje. Az energitatartalékaim megcsappantak és nincs, aki feltöltse azokat. Úgy érzem Gergő már nem is tudná ezt megtenni. De az is lehet, hogy már senki sem lesz erre képes, mert már képtelen vagyok hinni. Nehéz bárkit is a bizalmamba fogadni, ha már a saját páromban sem bízhatok.

Nem bírom már. Az érzéseim, amik Gergő hűtlenségéhez kötődnek, nagyon megkavarták bennem az állandóság vizét. Elárulták az érzéseimet, amik addig biztos lábakon álltak. Nem tudom magam túltenni ezen az egészen. Félek, hogy ismét megtörténik. Mindenki érdemel egy második esélyt, de ez a második csak kétségek között hagy, és nem tudok megnyugodni. Folyton összehasonlítgatom magam a másik lánnyal. Kevésnek érzem magam, és emiatt rendre csak veszekszünk Gergővel. Szerinte teljesen megváltoztam. Csak azt felejti el, hogy mindezt az ő viselkedése váltotta ki belőlem. Minden, ami bennem megváltozott, az miatta van.

Gergő még az igazak álmát alussza. Én viszont már nem tudok visszafeküdni mellé a közös ágyunkba, így tehát úgy döntök, hogy összepakolok és reggel elhagyom ezt a fészket, ami egykor még a közös jövőt jelentette.

Nyitókép: Shutterstock